Nicanort, Timont. Parménást, és Miklost, Antiokiai jövevént.
Istvánrol, ezután fogunk szollani. azt tarttyák hogy filip Cesáriai volt. és négy jövendölö leánya volt. ugyan öis téritté meg kándatzesnek, a szeretsenek királynéjának komornyikját, és az után a samaritanusokot, procorus a görögök szerént, leg elsö Nicomémiai püspök volt atöb Diaconusokrol. igen keveset tudnak.
Miklos, az Antiokiai jövevény. ígen nevezetes arégiek közöt. és a Nicolaita eretnekeknek neve. éppen gyalázattyára lehet, hogy ha az igaz. amint sok historikusok tarttyák, hogy ö adot volna álkalmatoságot. arra az az eretnekségre. a maga rendeletlen viselésivel, azt irják. hogy igen szép felesége lévén, attol el válék. hogy a meg türköztetésben élne, de meg nem gyözhetvén rosz kivánságit, viszá vévé feleségit és tsak hamar olyan botránkoztatásokban ejté, a melyek a Nicolaita eretnekséget okozák., a mely meg gyalázá ami szent vallásunkot utálatos tisztátalanságával, mind azon által sokan akik erröl irtak. mentik Miklost ugy mint.
Az után. hogy a gyülekezet ezt a két személyt választotta volna, hogy gondgyok legyen az asztalokra, és a minden napi premendára. az Apostolok imádságal. reájok tevék kezeket. István pedig leg elsö a többi közöt, tellyes vala szent Lélekel, és a hitel. és nagy tsudákot teszen vala anép közöt. nemellyek pedig a libertinusok synagogájábol, hihetö. hogy ezek olyan sidok valának a kiket rabul vitték volt romában Pompeus. és sosius idejekben, visza váltották volt szabadságokot, és viszá tervén Jérusálemben. különös synagogájok volt. valamint
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 509)