Agoston ezeket a bujdoso tanitványokot., mind anyi fáklyákhoz hasonlittya, a kiket meg gyujtván a szent Lélek Jerusalemben. el szelyeszték öket a sidok, olyan szándékal, hogy el olttsák. és el veszesék öket, de arra nem vigyázának, hogy azok a fáklyák meg gyujtanák az egész világon azt atüzet, a mely égette öket magokot.

filip a Diaconus, igen nevezetesé tevé magát abban az idöben, Samariában menvén ót az Évangyéliumot hirdeté, a kristus Jesus után. aki maga meg téritette vala a samaritánusokot. a filip predikaciojival valo tsuda tétetek, fel ébreszték a samaritánusokot,

A kik gyönyörüségel halgaták ötet, és örömel bé vevék az üdveségnek igéjét, vala ugyan azon városban egy simon nevü ember a ki annak elötte ababonaságot üzte volt, és a ki anyira magához hoditotta a Samaritánusokot. szem fény vesztésivel, hogy minyájan ötet követik vala, az Isten erejének mondgya vala magát lenni, az az, mindenek felet valo Atyának. némellyek szerént. vagy Messiásnak mások szerént. szent Hieronimus azt mondgya. hogy azal ditsekedék. hogy ö volna az Isten igéje. a szép. a szent Lélek, a minden hato, az Istennek mindenese. hihetö hogy nem mindgyárt adá ki ezeket a káromlásokot,

Simon magus tsudálkozik vala atsudákon, a melyeket filip tselekeszik. vala, és látván hogy minyájan a samaritánusok, hinnének, az Évangyeliumot bé, vennék, és meg keresztelkednének., ö maga ís ahitre allot, ezt igazán tselekedteé, vagy tsak álnokságbol. valamint az Atyák tarttyák., elég ahogy filip mellé adá magát. és meg keresztelkedék., nem tsudálkozhaték eleget anagy dolgokon amelyeket láttya vala hogy filip tselekedet a Jésus nevében. ö pedig a tsudákot, tsak valamely babonaságnak álittá lenni, és tsak azért adá filip mellé

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 514)


Előző oldal | Következő oldal