magát remélvén, hogy meg tanulhattya tölle azt a titkot, hogy öis olyan tsudálatos dolgokot tselekedhesék.
Az Apostolok. kik Jérusalemben valának, meg tudván hogy a Samaritánusok bé vették volna az ur Igéjét. oda küldék Pétert, és Jánost, hogy szent Lelket adnának nekik. reájok tévén kezeket, mivel a tsak az Apostolokot illeté, péter, és János, Samariába érkezvén, imádkozának reájok, hogy a szent Lelket vennék. akoron, a szent Léleknek láthato képen valo vétele közönséges volt., ugy a külsö kegyelmeknek is vétele., valamint a jövendölésnek, a nyelveknek, és betegek gyogyítására valo ajándékok, Simon magus, látván mind ezeket a tsudálatos dolgokot, az Apostolokhoz. mene. és pénzt igére nékik, mondván. adgyátok nekem is azt a hatalmot, hogy a kire kezemet teszem, had vegye az is a szent Lelket, azt gondolá hogy az Apostolok. még nagyob erejü boszorkányságot tudnának mint ö, szent Péter irtozva hallá a simon magus igéretit. mondá nékí, veszen el pénzed magadal együt. te, aki azt gondoltad. hogy az Isten ajándekját pénzen lehet meg venni, te néked részed nintsen arra a szolgálatra. se azt el nem érheted., mert ate szived nem egyenes az Isten elöt. tarts tehát penitentziát azért a hamiságért. és kérjed az Istent. hogy had botsása meg ha lehet ezt a rosz gondolattyát szivednek, mert látom hogy a keserüségnek epéjében, és a hamiságnak kötelében vagy. Simon mágus felelé. imádkozál magad érettem, hogy semi a meg ne történyék rajtam, valamit mondottál, Tertulliánus azt mondgya, hogy sok köny hullatásokot ejtet, ezt már régi irások is bizonyittyák, de az ö penitentziája haszontalan valo volt., mert nem volt, se alázatos. se ígazán valo.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 515)