mely szent István halálakor támadot vala, üle a püspöki székiben., Alexandriai szent kelemen, azt tarttya, hogy szent péter, a nagy szent Jakab., és szent János Évangyélista. választák püspöknek
Szent Epiphánus azt irja. hogy ez a szent arany pléhet viselt a homlokán, valamint a sidó fö papok. jelére a püspöki méltoságnak, ez a szent olyan nagy böltseségel. és áitatoságal viselé magat. hogy nem tsak, a hivek, de söt még a sidok is tisztelettel tekéntették. holtig szüzeségben marada, ö Názarenus volt bort soha nem ivut. se a haját el nem nyirette, de söt még meg sem feredet. se magát olajal meg nem kente se semmi élö állatot nem ett, semi gyapjubol valo ruhat nem viselt. hanem lenböl., olyan szoros életet elt. és az ö tagjai ugy el valának szaradva. mint ha nem lettek volna élö tagok, oly gyakorta le borult a földre az imádságra, hogy azö homlokán. és térdein valo bör. oly kemények valának, valamint a tevének a böre, egy szer. nagy száraságban., esöt nyert imádsági által, mind ennyi nagy jó erköltsökért, igaznak nevezék. nem tsak a keresztyének, de söt még a sidok is. még más vezeték nevet is adának reája, ugy mint oblia. az az. az Istennek erösége.
Szabadságot adtak volt néki, ámbár nem volt is papi familiábol a szent helyben bé menni mikor akarta, a mely olyan része volt atemplomnak, ahová minden nap egy pap ment, hogy ót ajánlyon estve, és regel.temjént., olyan nagy tisztelettel valának az ö szenttségihez, hogy kiki azon igyekezet, hogy meg érhese az also részit köntösének,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 522)