negyedik saeculumba az ö házát még meg lehetet látni. és az ö négy leányinak házait, akik mind szüzek, mind jövendölök valának.
Azonba pedig saul. szüntelen fenyegeti vala az ur tanitványit, akiknek véreket szomjuhozta, a fö paphoz kaifáshoz mene, hogy levelet venne tölle a Damaskus synagogáira, ugy hogy, ha ót valami férfiat, vagy aszonyt találna keresztyént hogy azokot fogva vihesse Jérusálembe., De a midön az uton volna. azokal kik ötet kisérnék, és a városhoz közelgetne, egy szers mind dél felé nagy világoságot láta le szállani az égböl, sokal fényesebet anapnál, amely meg környékezé ötet, és avéle valokot, mindnyájan láták azt a fényeséget. és a földre esének, és saulus szozatot halla, a mely néki.mondá sidoul, Saul. Saul. miért üldösz engemet, akristus mondá néki.ezeket, Saul kérdé, ki vagy te uram, és az ur mondá néki. Én vagyok a Názárethi Jesus, a kit te üldösz, igen kemény néked az ösztön ellen rugodoznod, tsak hejában igyekezel., el rontani az én Anyaszent egy házamot, Saul nagy reszketésel, és rettegésel kérdé, uram mit akarsz hogy tselekedgyem.,? Jesus mondá néki. kely fel., és meny bé avárosba, és ót meg fogják mondani hogy mit tselekedgyél. azt tarttyák. hogy ezen alkalmatoságal. olyan boldog volt, hogy látthatta a kristust, mivel a a korintiusoknak azt mondgya., Nem vagyoké Apostol. Nem láttamé akristus Jésust.
A még ezek lennének a saul társai nagy rémülésbe valának, azt hallották hogy saul beszéllet valakivel, de abban semit nem értettek, se azt nem látták aki véle beszéllet, vagy ha hallották is, tsak ugy halották mint
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 525)