nyujtván, fel segitté kelni, és szolitván a szenteket, és az özvegyeket, életben viszá adá nékik.

szent péter egy darab ideig marada még Joppéban. egy simon nevü szigyártonál, tsak közel a tenger parthoz. a meg ebben avárosba volna, az Isten meg üsmérteté véle, a mint meg fogom mondani, hogy az ö akarattya avolna, hogy meg nyilnék az Évangyéliumnak kapuja. a nemzeteknek is, vala Czesarea városában, joppétol tiz mély földnire, egy kornélius nevü Romai százados, akínek seregét, olasz seregnek hitták, aki nem volt se sido, se környül metélkedet, de a sidokal gyakorta valo léte, vagy is a szent könyveknek olvasása. meg üsmértetvén véle az Istent, nagy tisztelettel szolgállya vala, a szegényeknek sok alamisnát ád vala, gyakorta, böjtölt, és az imádságban foglallya vala magát, az egész háza népe, az Istent szolgálya vala, söt még a sidok is bizonyságot tésznek vala az ö jó erköltsiröl,

Ugy történek egykor. hogy három orakor dél utan, éhomra, és az imádságban lévén, valoságal látá egy Angyalt bé menni hozája ember képiben fényes ruhában, és aki neve szerént szollittá ötet, kornélius meg rémulvén kérdé, uram mit kivánsz töllem? az Angyal felelé néki, ate imádságid, és ate alamisnáid fel hatottak az Istenhez. és azok kedveseké lettek ö elötte, küldgy el mostanában joppéban, és hivasd ide simon pétert, aki meg fogja néked mondani mit tselekedgyél az üdveségre, te, és ate házad, azután azt is meg mondá néki hogy simon péter hol volna szálláson, és azután. el mene, kornélius hivatá kettöt a tselédi közül, és egy Isten félö vitézt, elö beszéllé nékik, az Angyal jelenésit,

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 532)


Előző oldal | Következő oldal