Eutikus, az Agrippa szolgája ezeket a beszedeket mind jól hallá, de akoron semmit nem szolla. hanem kevés idö mulva, hogy a Romai prefectus eleiben viteték, azért. hogy az urának holmi köntösét lopta volna el, de ö nem a lopásért valo kérdésre felele. hanem mondá a prefectusnak, hogy valami nagy dolgot akarna mondani a Császárnak. a mely életében járo dolog volna, és a mely Agrippát ís tekéntené. aprefectus Eutikust a császárhoz küldé, de Tiberius a ki mindenben lassu, és halogato volt. sok ideig hagyá a vasban. nem tudakozodván semit is adologrol
Egy darab idö mulva Capre szigetiböl. freskatiban mene, négy, vagy öt mély földnire Romátol, ót levén, Agrippa. sürgetni kezdé Tiberiust Antonia által., hogy halgatná meg a szolgáját, hogy had látná mit mondhatna ellene, a Császár azt felelé rea, ha Eutikus hamisan vádolo, a fogság amelyben volt eddig, az ura meg elégedhetik véle, de hanem a, Agrippa vigyázon magára, ne hogy a büntetést a melyet a szolgájával akarja szenvedtetni. maga abban ne esék, mint hogy eza dolog Agrippának betsületiben járt, kezdé ujontában sürgetni ezt a dolgot hogy Tíberius el végezné, Antonia azt az idöt valasztá. a melyben Tiberius ki szokot volt menni dél után szekeren. maga mulattságára, kájus. és maga Agrippa elötte mentenek, Antonia kezdé kérni a Császárt hogy had hoznak eleiben. Eutikust, én nem bánom, felelé a Császár, de az Istenek bizonyságim, hogy akaratom ellen tselekeszem. és tsak azért, hogy kivánságod bé tellyék.
Eleiben vivék tehát Eutikust, és a császár kérdé tölle.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 539)