emberségit, és meg ígéré néki, hogy ha abban az állopotban lész., jót teszen véle, és meg emlékeznék az ital vizröl. a mint hogy véghez is vitte, meg nyerte szabadságát, és a maga joszágiban prefectusnak tette, ezt a rabot thomastusnak hitták, Antoninának meg esvén a szive, az Agrippa véletlen nyomoruságán, meg nyeré macrontol. hogy a százados a ki véle esze volt lántzolva. a Romai szokás szerént, és a vitézek akik örzötték. emberségesen bánnának véle, és engedgyék had vehessen holmi segittséget ami meg engesztellye rabságának sullyát, Ágrippa Roma mellet volt fogságban, a pretoriána militiának taborán, a hol hat holnapig marada. Tiberiusnak haláláig.
Ezen idöben támada egy tsalárd ember, a kit a samaritánusok betsüleni kezdék, ez, arra vevé a közönséges népet, hogy ö véle mennének fel a Garizim hegyére, a mely hegyet szentnek tartották abban az idöben; azt igérvén nékik, hogy meg mutatná a szent és drága edényeket, a melyeket ót Mojses el ásta volt, ezen hiszemben, fegyvert fogának. és addig a még minden felöl esze gyülekezenek. hogy együt menyenek fel ahegyre, Thyratába városát meg szállák, de pilatus. azt meg halván, feléjek mene. lovas, és gyalog hadal, a Garizim hegyét el foglalá, és azokra üte, a kik avárost meg szállották volt., azokot meg veré, sokakot el foga, és a fövebbeknek. fejeket véteté
Akoron a samaritánusok. panaszra menének Vitelliushoz, a syriai Gubernatorhoz, vádolván azal pilatust. hogy reájok ütöt, és meg öletet sokat közüllök ók nélkül, és azt is mondák. hogy azok akik Thyratába mellé gyülekeztek vala, tsak azért volt. hogy ellent
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 541)