a kiket a Romaiak fel Isteneknek nevezik vala, ugy mint Hercules. Bacchus, és azutan anagyob Istenekhez, a kikhez apogányok nagyob tisztelettel valának, nevettségre viseli vala azoknak az Isteneknek jeleit. némely kor a lábaira szárnyakot kötöt. a keziben szárnyas páltzát viselt. valamint Mercuriust irják, némely kor szakál nélkül és fényes korona a fején, a bal kezében egy tekez. nyilakal együt. valamint Apollo, és némely kor valamint Martius. kardal. paisal. sisakal. és nagy szakálal. mutogattya vala magát.

Némelykor Jupiter attyafiának. és kedvesinek tartá magát, és némely kor hogy ö volna maga Jupiter, a midön meny dörgések valának, öis azokot valamiben követte. és mesterséges víllámlásokot tsináltatot, a mikor a menykö le eset, követ hajigál vala az ég felé, mondván, öly meg engemet, vagy én öllek, azt akará hogy a holdat azö feleséginek tarttsák, és némely kor magához hija vala, a midön tele volt, Görög országbol a leg drágáb és szebb kö képeket Romában viteté, és azokot amaga palotaiban helyhezteté. az után azoknak a fejeket le rontatá és a magáét tevé helyekben. azért hogy tsak ötet imádgyák. azokban a sok féle képekben kik anyi Istenségek valának, egy templomot épitete a maga kastélyában, és abban magához hasonlo nagyságu faragot képit téteté, meg rakva aranyal, és minden nap olyan köntöst adtanak a képre, a mitsodást maga viselt. a templomban papokot, és papnékot rendele. avárosnak az eleiböl, és drágán fizetteti valameg ezt a méltoságot. kájus maga is a papjai közöt akara lenni, és fö papnak tevé magát. de söt még a lovát is. apapjai közi számlálá, az ö képinek pedig drága madarakot

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 565)


Előző oldal | Következő oldal