fel gyujták, és atöbbit a kiket el nem ronthatának. mert a sidók védelmeszték, azokban erövel bálványokot tevének.
A leg nagyob és föveb sinagogában a kájus faragot képit tevék. a mely nagyob lévén atöbbinél, szekére tevék. amelyet négy ló vonta, ezek avárosiak minden nap fel irják vala. hogy mi történt legyen Alexándriában. és azt a CSászarnak el küldötték, kájus azt nagy kedvesen olvasa vala, gondolván azt, hogy az Alexandriaiak ezeket hozája valo szeretetböl tselekedték. jová hagyván mind azt. valamit a sidok ellen tselekesznek vala, a CSászár jó akaroi, tiszttyei szüntelen valo tsufságal beszéllenek vala néki arrol a nyomorult nemzetröl. tudván hogy atettzék a császárnak. a töb Egyiptumi városok is követék alexandriát, és minden synagogákban bé tevék a cájus képit.
Kevés idö mulva hogy a synagogak el rontattak, meg égetettek. vagy meg ferteztettek volna, flaccus parantsolatot ada ki, a melyben a sidokot idegeneknek hagyá lenni Alexandriában. meg fosztván öket ahazafiuságtol. és hogy avarosiak közi számláltassanak, holot sok CSászároktol nyerték volt ök meg azt a szabadságot. nagy sándortol fogvást, az Alexandriai nép még ezel meg nem elégedék. látván a sidokot oltalom nélkül lenni, és hogy minden büntetés nélkül lehetne nékik azt tselekedni amit akarnának, azt gondolák hogy ideje volna egészen eleget tenni gyülölségeknek, amelyekel mindenkor voltak ahoz a nemzethez, Alexandria városa öt részre volt osztva, a kik az öt elsö betüknek viselték anevit, az sidok el valának szélyedve mind az öt reszben., de a két résziben. több számuan valának. arra erölteték öket, hogy a városnak mind anégy részit el
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 569)