az estvét meg várá, és elsöben végire mene. hogy hol volna ahadaknak feje, hogy közölhese véle parantsolattyát, és segitséget kérjen tölle ha a szükség ugy hoza, Bassus elöl találván egyet a vitézek közül. meg tudá tölle, hogy a hadaknak fejek flaccusal vatsorálna egy Ibephán nevünél, Bassus oda küldé egy vitezit szolga köntösben, aki meg vivé néki, hogy flaccus tsak egy nehány tselédivel volna, és örzök nélkül, Bassus aházhoz közelgetvén, a kapukot, és az uttzát el állatá, és atöb vitezivel fel mene avatsoralo helyre, ahol flaccus volt, aki nem gondolkodván másrol hanem az italrol. eppen akara valaki egésségiert inya, a midön Bassus bé lépék a házban. flaccus meg látván. mindgyárt fel akara kelni, de a vitezek környül fogák, és látá hogy haszontalan volna magat oltalmazni, ót mindgyárt meg fogák, és Bassus el vivé magával., senki mellette nem mére fel támadni.
A midön meg mondák a sidoknak hogy flaccus fogva volna, azt gondolák hogy azal tsak meg akarnák öket tsalni, hogy azután meg nagyob nyomoruságban ejttsék öket, és tsak akor kezdének meg vidámulni, a midön bizonyoson meg tudák, hogy az ellenségek. nékik nem árthat, az Istennek hálákot adának. aki meg szánta öket. az éttzakat az imádságban, és ahálá adásban tölték, és más nap atenger parttyára menének, nem lévén synagogájok ahová esze gyülhesenek. hogy meg köszönhesék az Isten irgalmaságát.
flaccust hajora tették hogy olosz országban vigyék. az ö uttya veszedelmes, és hoszas volt de végtire Romában érkezvén, ót ötet, Isidorus, és Lamponius vádolni kezdék, ugyan azok, akik leg inkáb ingerlék asidok ellen valo gyülölségre, és üldözésre, A császár meg tudván az ö igasságtalanságit, és meg boszonkodván rosz maga viselésin, leg inkáb maga volt ellene, arra is itélé, hogy
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 573)