hogy párttyát fogná a sidoknak, akiknek az ö eleji már régtöl fogvást. Királyi. és fö papjai valának, A tisztelet amelyel a Császárhoz vagyon., azt tanátsolá néki, hogy ne szoval, hanem irásával szollana mellettek,; Hogy a mely jo akarattyát méltoztatta hozája mindenkor mutatni. reménséget ád néki. hogy meg nyerheti azt, a mi a CSászárnak. mindenél leg kevesebé telik, és a mit a sidók mindeneknél nagyobra fogják betsülni,: Hogy a Jerusálem városa. nem volna méltatlan kegyelmeséginek el vételére, mivel nap keleten. az a város volt elsö. a ki ötet Császárnak üsmeré,: Hogy annak avárosnak templomát tisztelték. Tiberius. Augustus. és Markus Agrippa. a kiknek tisztelné kájus emlékezeteket, és követni kellene példájokot.: A mi ötet magát illeti. mind azok anagy jók, amelyekel. a CSászár ötet bé töltötte, terhére lennének, hogy ha tsak azt a kegyelmeségit meg nem nyerheti. a melyre kéri,: Hogy inkáb maga halálát kivánnya. tsak meg ne lássa nemzetinek a kegyelemböl valo ki esésit, és a Templomnak meg ferteztetésit.: Hogy hazája árulonak, és a CSászár kegyelmiböl ki esetnek tartanák, hogy ha illyen állapotban. a halgatásban maradna, és meg nem nyerné kérésit: Ezt a levelet kájusnak el küldé, bé petsételve, maga pedig bé zárkozva marada szállásán., nyughatatlanságal várván aválaszt, a melyen álla az egész Impériumban lévö sidoknak szerentséjek.

Kájusnak nem hogy meg eset volna a szive az Agrippán elötte történt dolgon., de söt még annál inkáb fel gerjede a sidok ellen, Nézétek, el, mondgya vala, mitsoda fejesek azok az emberek a magok vallásokban.,

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 585)


Előző oldal | Következő oldal