jokal terheltél meg engem, hogy már többet nem kivánhatok,: De egy kegyelmeségedet meg nem vonhatod töllem. amelyért amenynek áldása lészen rajtad, és a mely valoságos bizonysága lészen. hozám valo jó voltodnak; a mely nem más, hanem hogy, ted le azt a gondolatot. hogy a Jerusálemi templomban tétessed képedet.
kájus a ki szereté Agrippát. és a ki azt fogadta volt hogy meg adná amit kérne, szégyenlé meg nem adni kerésit, meg is adá azt mindgyarást, és még inkáb betsüllé azért hogy nem volna haszna keresö, és nem hogy még több joszágokot kért volna tölle, hanem azal meg elegedet, hogy a nemzetének tsendeséget szerezen, és hasznot vallásának, azt pediglen életének. és szerentséjinek veszedelmével, hogy ha a császárnak nem tettzet volna kérése, kájus tehát egy levelet irata petroniusnak. a melyben ditséré szorgalmatoságát, hogy hadat gyüjtöt parantsolattyának végben vitelére,: Hogy ha pedíg a képe már a Jerusalemi Templomban volna, tsak ót kel hadni, hogy ha pedíg még ót nintsen, ne gondolkodgyál már arol, hanem küld viszá a hadakot a magok quártélyokba, és vid végben a több parantsolatimot. amelyet ennek elötte adtam volt néked, mivel ami aképet illeti, az iránt meg változtattam szándékomot, az Agrippa tekéntetiért. a kitöl semit meg nem vonhatok, De azt ís meg irá néki,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 587)