kárt tenne nékik. hamis vádlásival. csufságival. és káromlásival, meg akarák ök is nyerni. de véghez nem viheték.
El végezék tehát magokban hogy egyenesen a császárhoz menyenek, és kezében adgyák a memorialisokot, kájus akoron a Martius mezején volt. a Tiberis vize mellet. és az Annya kertyéböl jöt volna ki, amidön a követek eleiben menének, vidám ábrázatal. fogadá öket, és tiszteségesen, és keze mutogatásával. értésekre adá hogy örömest látná öket, meg mondatá nékik. hogy elsö alkalmatoságal. meg halgatná öket. ilyen kedvezésel nem vala a töb követekhez akik ót jelen valának, mindenek azt gondolák, látván hogy mitsoda jól fogadá öket a császár. hogy a pereket meg nyérték volna. De philo, akit mind az idö. mind atudomány okosabbá tette volt atöbbinél, és aki gyanakodot a dologban. tarta attol. hogy mi követné azt a szép fogadást. mivel nem látá okát hogy kájus miért tenné öket eléb atöbbinél, gyanakodék abban, hogy talám már meg nyerték volna ötet az Alexándriaiak, és hogy azért akarná maga öket meg halgatni, hogy jobban el veszthesék pereket.
Azonban kájus ki mene Romábol, és a tenger parton lévö ékes és drága palotait mene látni, A sidó követek tartván attol hogy akor ne híják a Császárhoz, amikor meg sem gondolnák, kételenek valának utánna meni. a mikor puzolba volnának, egy ember tudtokra adá, hogy mitsoda veszedelemben volnának, nem az Alexandriai dologért. hanem azért. hogy veszö félben láthattyák nemzeteket, és vallásokot mivel kájus meg parantsolta, hogy a templomba tennék a képit, jérusalemben. és
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 590)