némelyek hizelkedésböl. némelyek. mert a kérdés nevettségre valo volt, nagyon kezdének nevetni. ugy anyira hogy némely tisztek azt rosznak találák, A sidok pedig felelék, hogy minden nemzetnek volna maga szokása. és törvénye, és hogy volnának mások is. kik sok félét meg nem esznek, erre egy a jelen valok közül mondá. hogy volnának a sidok közöt is olyanok kik a bárány hust nem eszik, azt jól tselekeszik mondá kájus nevetve. mert annak ahusnak nintsen ize.
Mind ezek a bolondságok után azt kérdé töllök, mi okbol kiványák ök avarosi polgárságnak jussát, a követek elé kezdék számlálni az okokot, de látván hogy azok igen erösek volnának, félben hagyatá beszédgyeket, és más palotában futa, ahol meg fordulván parantsolá hogy az ablakokra bizonyos köböl valot tegyenek, a mely világos. és olyan mint az éveg. onnét ki menvén, azt kérdé a sidoktol. egy kevesé tsendeseben, ha vagyoné még véle beszédek, a mikor el akarák kezdeni beszédgyeket., kájus el fordula töllök. és más palotában mene., ahová sok szép képeket tétetet volt. a sidok nem tudván mit tenni. és látván hogy az a tsudálatos természetü fejdelem meg nem halgatná öket. az Istenhez folyamodának. és kérék hogy tsendesitené meg. dühöségit annak a nevettséges Istenségnek, meg is halgattatának, az Isten meg változtatván szivét kájusnak, végit veté az audentiának, mondván, ezek az emberek nem olyan hamisak. mint nyomorultak, és esztelenek, hogy ök azt eszekben nem vehetik hogy
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 593)