adá, hogy atörvény parantsolatit meg nem tarthatná. a környül metélés nélkül. Izát meg fogadá, és azonal környül metélteté magát, az után az Anyának, és Ananiának. tudtokra adá, tsudálák buzgoságát és attol is tartának. hogy abbol mi következhetnék, De az Isten ugy adá hogy jó vége lenne, és Izát sok esztendökíg uralkodék, mindenek szerették és tisztelték, monobazus az báttya, és az öttsei az ö példájára, a sido vallásra állának, de némellyek az urak közül nem szenvedheték azt. hogy ugy elhagyák az elejek vallását, segittségekre hivák Abiát, az Arabiai királyt, meg igérvén néki, hogy a hartz alat, akirályokot el hadnák. Abia a hadával. oda ment, Izátot pedíg sokan el hagyák, és kételeniteték. a tábor helyit el hagyni, de más nap az Arabusokra ute. meg veré, és Ábiát magát meg ölé. hogy kezében ne akadgyon. Izátnak.

A pártos urak azal meg nem elégedének hanem vologeshez, a párthusok királyahoz folyamodának, vologes Adiabena mellé érkezék, sok hadakal, Izát látván hogy ellene nem álhatna, az Isten eleiben a földre borula, hamvat téve fejére. és böjtöle feleségivel. és gyermekivel, és buzgoságal kére a minden hatonak segittségit, az ö imádsága meg halgattaték, vologesnek még azon éttzaka hirit vivék hogy az ö országára ütöt volna azellenség [az-ellenség]. azért nagy siettségel viszá is tére. az Isten sok irgalmaságát mutatá Izáthoz. sok féle veszedelmekben. a sidó vallás abban az idöben. nem vala a valoságos vallás, de az Isten meg segitti azokot, kik ö benne biznak.

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 599)


Előző oldal | Következő oldal