méltonak gondollya lenni. az ö artatlan, és tiszta életiért. Agrippa.ditseré jó erköltsét. és az ö attyafiának Mátyásnak adá,
Agrippa.közonségesen sok buzgoságot mutata vallásahoz. szorgalmatoságal. el kerülte, a törvény béli tisztátalanságokot, és igen meg tartotta a törvényeket. egy nap sem mulatá el, hogy áldozatokot ne tett volna, ezen okbol igen szerette a Jerusalemi lakást. Claudius örökös uráva tette volt. és mindenkor ót is lakék, nagy jóságot. és kegyelmeséget mutat vala anéphez, tartván azt. hogy az, avaloságos bélyege egy fejdelemnek, szerette a jó tételt, és azt hogy szeresék. mindenhez adakozo volt, népinek nyomoruságán szánakodot, segitette szükségekben. és mindenben pompás volt, szerette mulattyágot adni a népnek, de a buzgo sidok, rosznak tarták. a kardosok hartzának mulattságát,, a mely egy szer. tizen négy száz embert vesztete el, Egy Simon nevü ember esze gyüjtvén a népet, nagyon kezde beszélleni ellene, mondván, hogy nem kellene ötet a templomba bé botsátani. avaloságos Izraelitákal. mivel az Attyárol. Idumeus familiábol volna, Agrippa. ezeket meg tudván. Csézáréába magához hivatá simont, aki amidön oda érkezék. Agrippa.a theátrumon lévén. maga mellé ülteté, és kegyesen kérdé tölle, hogy ha a komédián, a melyen jelen volnának, nem volnaé valami atörvény ellen. Simon nem találvan abban semmi gántsot, botsánatot kére tölle. a király meg elégedvén. az ö maga meg alázásán, meg ajándékozván, viszá küldé ötet.
Agrippának, Siláshoz valo háláadatlanságát rosznak tarttyák, akinek ö jokal tartozot. és a kinek nagy
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 609)