méltonak gondollya lenni. az ö artatlan, és tiszta életiért. Agrippa ditseré jó erköltsét. és az ö attyafiának Mátyásnak adá,
Agrippa közonségesen sok buzgoságot mutata vallásahoz. szorgalmatoságal. el kerülte, a törvény béli tisztátalanságokot, és igen meg tartotta a törvényeket. egy nap sem mulatá el, hogy áldozatokot ne tett volna, ezen okbol igen szerette a Jerusalemi lakást. Claudius örökös uráva tette volt. és mindenkor ót is lakék, nagy jóságot. és kegyelmeséget mutat vala anéphez, tartván azt. hogy az, avaloságos bélyege egy fejdelemnek, szerette a jó tételt, és azt hogy szeresék. mindenhez adakozo volt, népinek nyomoruságán szánakodot, segitette szükségekben. és mindenben pompás volt, szerette mulattyágot adni a népnek, de a buzgo sidok, rosznak tarták. a kardosok hartzának mulattságát,, a mely egy szer. tizen négy száz embert vesztete el, Egy Simon nevü ember esze gyüjtvén a népet, nagyon kezde beszélleni ellene, mondván, hogy nem kellene ötet a templomba bé botsátani. avaloságos Izraelitákal. mivel az Attyárol. Idumeus familiábol volna, Agrippa. ezeket meg tudván. Csézáréába magához hivatá simont, aki amidön oda érkezék. Agrippa a theátrumon lévén. maga mellé ülteté, és kegyesen kérdé tölle, hogy ha a komédián, a melyen jelen volnának, nem volnaé valami atörvény ellen. Simon nem találvan abban semmi gántsot, botsánatot kére tölle. a király meg elégedvén. az ö maga meg alázásán, meg ajándékozván, viszá küldé ötet.
Agrippának, Siláshoz valo háláadatlanságát rosznak tarttyák, akinek ö jokal tartozot. és a kinek nagy
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 609)