Kevés idö mulva Agrippa Jérusalemben mene. és a fö papságbol ki tevé Mátyást, az Ananus fiát, és Elionét tevé abban a hivatalba, és mint hogy mindenben kedvit akará keresni a sidoknak. maga is buzgó lévén vallásahoz, az Anyaszent egy házat kezdé üldözni, meg fogatá a nagy Jakabot., és fejit véteté, Alexandriai szent kelemen. azt mondgya, mint bizonyos dolgot, hogy az örzö aki meg fogá szent Jakabot, és abirák eleiben vivé, látván hogy mitsoda bátorságal tenne vallást akristusrol, azon a szive ugy meg esék, hogy ö maga magát keresztyének vallá, és mindgyárt ötet is ahalálra itélék, a midön együt vinnék öket a halálra, az örzö uttyában botsánatot kére az Apostoltol, aki egy kevesé magában gondolkodván, egy szers mind. meg ölelé ötet. és mondá néki, békeség legyen veled, és mind akettönek fejit vevék, szent Jakab nem azon gondolkodék ha meg botsásaé neki azt. hogy meg fogta volna ötet. hanem azon., ha meg adgyaé a békeségnek tsokját egy ollyannak, a ki nem volt meg keresztelve, Azt tarttyák hogy szent Jakab egész életében meg tartotta volt a szüzeséget. valamint azö öttse szent János, soha ezek a hajokot meg nem nyirették. soha meg nem feredtenek. se hust. se halat nem ettenek. tsak vászon dolmánt. és palástot viseltenek, A spanyolok. azal kérkednek. hogy szent Jakab volt az ö Apostoljok, de arra jó bizonyságok nintsen
Szent Jakab egy kevesé husvét elöt öleték meg, Agrippa látván hogy ennek a szent Embernek halála tettzenék a népnek, szent Pétert is meg fogatá. aki akoron Jérusalemben találkozék, a pogátsák napján fogatá meg, várván ahusvéti napok el telésit. mivel a husvéti napokban nem volt szokás valakit meg öletni,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 614)