kiknek az Isten. álmokban nagy igazságokot nyilatkoztat ki.
Napjában kétszer imádkoznak, regel. és estve, regel, nap fel jötekor, arra kérik az Istent, hogy tölttse bé öket világoságával. és szerentsés napot adgyon nékik, estve pedig. arra kérik, hogy azö elméjek meg menekedvén a nem szükséges gondtol. és az érzékenységi figyelmetlenségtöl, tsendesen foglalhasák magokot az igazságnak tanulásában. a regeltöl esvélig valo idö az olvasásban. és az elmélkedésben foglaltatik.
Ök énekeket tsinálnak. sok féle kótákra, de azok mind áitatos énekek, szombat napon együvé gyülekeznek a közönséges orátoriumba, amely egy kö fallal két részre vagyon osztva, ugy hogy az aszszonyok el legyenek rekesztve a férfiaktol. de az oktatásokot halhassák. noha öket ne láthassák, ót rendbe ülnek, az öregebbek elöl. azután az ifiak, mind közönséges ruhákban, akezeket el takarjak. a jób kezeket a melyekre teszik a szakállok alá. és abalt. az oldalra, aleg régieb és a leg tanultab közöttök, közébbe megyen. és nékik beszél, az ö beszéde fontos, de nem tzifrázot, mindenek nagy tsendeségben halgattyák.
A mértékleteséget nálok, ajó erköltsök fundámentumának tarttyák, senki semi eledelel nem él nap le menetele elöt. adván a napot alélek gondgyára. és atanulásra. és az éttzakát atesti gondra, de még annak is tsak egy kevés részit adgyák atestnek, vannak olyanok a kik harmad napban tsak egy szer esznek, mások akik hat napban egy szer. A szombat nap nálok nagy tiszteletben vagyon, minden testi munkát azon
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 639)