rend szerént imádkoztanak, a sidok, mivel a filippi sidoknak hihetö hogy nem vala synagogájok se avárosba. se avároson kivül. hanem proseuquiumok vala. eszerént nevezik vala. az oratoriumokot. a hová gyülekeznek vala ímádkozni. Ezek a proseuquiumok. nagy keritet hellyek valának. a mezöben. theátrum formára. de fedetlen.
Addig amég a sidok azon helyre gyülekeztenek volna, pál atársaival le üle, és beszéleni kezde az aszszonyoknak akik ót jelen valának, akristus Jésusrol, vala atöbbi közöt egy lydia nevü aszony, Thyatiratiabol valo, bársonyt árult, e nem volt sido nemzet, hanem a sido vallásra állot volt, és az Istent szolgálta, a ki halgatván a szent pál beszédit az Isten meg nyitá szivit. és a hitre álla, és meg keresztelteték az egész tselédivel, azután arra kénszerité az Apostolokot hogy hozája mennének szállásra, a kik meg nem vetheték kérésit.
Ugy történék egy más szombaton, hogy pál atársaival. a imádkozo helyre menvén. egy rab leányt találának elöl. ez ördöngös volt, aki jó szerentsét vagy jövendöt mondatot véle, és azért, agazdájának nagy hasznot kereset, ez a leány kiáltani kezde, szent pál, és a társai után, mondván, ezek az Emberek a magoság béli Istennek a szolgai. a kik néktek az üdveségnek uttyát hirdetik, egy nehány napokig meg nem szünék ezeket kiáltani. Az ördög ez által. azt keresé, hogy szent pál ellen vagy üldözést indittson ha ötet ki üzi a leánybol. vagy magának még nagyob hitelt tsinályon, hogy ha szent pál a leányba szenvedi ötet. De szent pál nem szenvedhetvén azokot a ditséreteket. a leányhoz
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 653)