samaritánusok meg tsinálván apénzel, tsak el halgatá a sidok panaszit. amelyeket néki tettenek, ez annál inkáb fel boszontá a Galiléa bélieket, a kik azon kivül is hajlandok valának a fel támadásra, ugy anyira, hogy fegyvert fogván, és segittséget véven Jérusalemböl. a samaritánusok tartományara ütének, sok falukot fel prédálanak, sok embereket is meg ölenek, más kapitányok nem vala, hanem egy Éléázár nevü a tolvalyoknak feje, és egy bizonyos Alexander nevü. mivel az eleje a nemzetnek. igen ellenzé ezt a fegyverkezést.
Cumánus a tartománynak Gubernátora ellenek mene. a samaritánus hadal, meg ölé egy részit ezeknek a pusztitoknak, és atöbit el szélyeszté. A sidok hová továb jobban meg boszonkodván fel tevék hogy ujontában samariara üsenek, de a népnek az elei, hamuval, és sákal takarván bé magokot. arra kénszeritték öket hogy magokot meg tartoztatnák, és ne hozanak hadakozást hazájokban, mivel az el romlására lenne Jérusálemnek. és a templomnak. végtire el hagyák szándékjokot. de ameg nem menté az országot. hogy a nyughatatlan elmék, és a kik a tolvajsághoz szoktanak, hogy el ne szélyedgyenek atartományokban. és ót ne kövesenek véghetetlen lopásokot. és huzás vonásokot, a sidok. és a samaritánusok, mindenkor egymás ellenségi, lévén, mindenkor volt valamely kis tsatályok egymásal, egy másnak lest hánynak vala, és némelykor kis hartzok is vala egymásal, eleinte mindgyárt tsak kevésbe tarták ezt a kis hadakozást. de söt még segitették kéz alat. A Cumánus, és felix Gubernátorok, a kik a koron atartományban valának, és akiknek részek volt a prédában, De Cumanus tartván attol. hogy a dolognak ne lenne rosz ki menetele,. regularis hadakot külde
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 662)