támadások. egyik a másikat követte, ugy tettzet, mint ha egyik. amásikábol vette volna eredetét. ót seregestöl látták atolvajokot, és a boszorkányokot. akik nyilván kezdék anépet, a Romaiak ellen valo támadásra eröltetni, fenyegetvén, halálal, és pusztitásal. azokot. a kik nékik engedelmeskedni akarnak, és a szabadság keresése alat, a gazdagokot meg ölék, ajószágokot el prédálák, a falukot fel égeték. és bé tölték a hazát. kegyetlenségeknek jeleivel. ezek közöt az ellenségek közöt, leg veszedelmesebbek valának a gyilkosok. a kik a szabadság szeretetinek és a közönséges jónak szép szine alat, minden féle gyilkoságokot. és rendeletlenségeket követnek vala el.
Apollo a mint meg mondok. ákájában menvén és korintusban érkezvén. ót meg öntözé a mit szent pál el vetet volt. predikálván a synagogákban közönségesen, és különösön aházakban, meg mutatván az irásokbol, hogy a kristus Jésus az az üdvezitö akit a proféták meg igérték volt. Az Apollo beszédire valo nézve, a korintusi Anyaszent egy házba oszlás kezdödék, némelyek pál pártyára állának, nemelyek, az Apolloéra, némellyek Cepháséra, vagy a szent péterére, akinek hihetö valának valamely tanitványi korintusba, ezeknek az Apostoloknak, mindenikének valának tanitványi, szent Hieronimus azt mondgya, hogy Apollo oly igen meg szomorodék azon hogy láta iránta valo fel haborodást korintusban. hogy kréta szigetében mene. egy Zenus nevü törvény tudo doktoral, a háboruság pedig meg tsendesedvén a szent pál levelére, a melyet ira akorintus
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 674)