hogy a pestistöl szabaditaná meg öket. oda érkezvén. esze gyüjté a várost, és mondá, ne félyetek, ma meg szabaditalak titeket attol abetegségtöl. azután a theátrumra vivé öket. ót egy szegény rongyos öreg embert látván a ki alamisnát kért, Mondá a népnek. ezt üssétek., ezt az Istenek ellenségit kövezétek meg. avárosiak nem akarák meg kövezni. szánakodván rajta, az öreg ember is esedezék nékik hogy ne bántanák, de Apollonius adig sürgeté öket, hogy meg kövezék és nagy rakás kö alá temeték, egy kis idö mulva Apollonius mondá nékik. hányátok el rolla a köveket, és meg láttyátok mitsoda állatot öltetek meg, a köveket hogy el hányák. az öreg ember helyet. egy nagy komondort találának., akor senki nem kételkedek abban hogy az öreg ember, kisértet. és gonosz lélek ne let volna.
Térjünk viszá szent pálhoz, akí akor Éfésusban volt. vagy a körül valo helyekben., azt adgya elönkbe. hogy abban avárosban avad állatok közi vettetet volt. az emberek szerént. valamint ezt sokan a veszedelmekre értik. a melyekre tétetet volt az emberektöl, a sidoktol, és a pogányoktol., De meg mások betü szerént értik. és azt tarttyák. hogy ugyan valoságal a vad állatok közi vettetet volt. az Amphitheátrumba.. és hogy onnét az Istennek tsudálatosan valo hatalma által szabadula meg. De a bizonyos, hogy az Apostol szüntelen valo veszedelemben volt. az életét el veszteni.
Azt el lehet hinni, hogy a még Éfésusba lakék, a szomszédságban lévö Anyaszent egy házakot is meg látogatá. azt tarttyák, hogy korintusban is el mene. és a mitsodá rendeletlenségeket ót talála, anéki nem tettzék., azokot meg orvosolá, de azok néki valoságos keserüséget okozának, a második levelében azal fenyegeti
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 681)