oda mene avitézivel, hogy meg láták, meg tsendesedének azok a kik szent pált verék. és meg akarák ölni. Lysias ki ragadá kezekböl. és lántzra téteté. Azután látván hogy minden tsak azt kiáltaná hogy meg kellene ötet ölni, és semmi bizonyost ki nem tanulhatván felöle, se az okát annak azenebonának., parantsolá hogy vinnék ötet. az Antonia eröségibe. a midön pedig szent pál a gráditsokon volt, a vitézeknek kelleték ötet vinni. a népnek eröszak tételiért, mivel nagy sokaság kisérí vala ötet. kiáltván, öld meg ötet, pál az eröség elöt lévén. mondá Lysiásnak. leheté az a szabadságom hogy valamit mondgyak néked Lysiás felelé, tudtzé görögül, nem te vagyé az az Egyiptiai. aki anapokban négy ezer gyilkosokot vit magával a pusztában. pál felelé néki, abban bizonyos légy, hogy én sido vagyok. Ciliciába. Társisba születtem. oda valo is vagyok, kérlek engedmeg, had szollyak a népnek, Lysiás azt meg engedé, pál a graditsokon lévén. inte kezével a népnek, és nagy tsendeség lön, és illyen formába beszélle nékik sidoul, Atyám fiai. kérlek hogy halgasátok meg. a mit magam menttségire mondok néktek
A midön sidoul hallák beszélleni. még annal jobban kezdék halgatni., mondá tehát nékik, hogy Ciliciában. Tarsiai volna, Jérusalembe. a Gamaliel lábainál neveltetet, az atyai törvenynek igasságára oktattatot, buzgo volt a Ceremoniák meg tartásiban. üldözteis azokot akik akeresztyéni vallást tartották. az után elö beszéllé nékik. mi formaban volt meg térése mikor Damaskusban menne, azt is mondá nékik hogy jérusálemben menvén. egy nehány esztendök mulva, és imádkozván atemplomba, az elméjiben el ragadtaték, és akristust látván. aki mondá neki, meny ki szaporán Jérusálemböl.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 706)