azokrol. amelyekel a sidok engemet vádolnak, mert te egészen tudod a sidoknak minden szokásit, és mind azokot a kérdéseket. melyek közöttök vannak, Azután szent pál. menté a különösön valo maga viselésit, mondván. hogy meg fedhetetlenül élt, a farisaeusok szakadásába, a melyet leg jóbnak tarttyák asido vallásba, atöbbiröl amit ellenem mondanak, abbol áll hogy reménlek az igéretbe a melyet az Isten tett a pátriárkáknak, és a profétáknak, a fel támadás iránt, Azután Agrippához forditván beszédit.: hihetetlen dolognak tettziké anéked. hogy az Isten fel támasza a holtakot, Én azt gondolám mindgyárt eleinte, hogy mindent kellene el követnem a Názárethi Jésus ellen. üldöztem azokot Jérusálembe a kik benne hitenek, azokot a tömlöttzbe tétettem. a papok nékem adot hatalomal, jonak tartottam halálokot. és kinozásokot. fel kerestem öket. még a synagogákban is., arra kénszeritettem öket. a kinokal, hogy káromlást mondottak, anyira vit az ellenek valo döhöségem. hogy még az idegen városokba is el mentem öket üldözni.
Egyszer hogy Damaskusba mentem volna ugyan ezen avégre, a papi fejdelmeknek hatalmával. és szabadságával, a midön utba volnék óh király. délbe. nagy fényeséget láték az égen,. amely fényeseb vala anapnál, a mely engem körül véve. és mind azokot kik engem kisérének. és a földre esvén. egy szozatot hallék. a mely mondá nékem sidoul, saul saul, miért üldösz engemet.? igen nehéz néked. az ösztön ellen rugodoznod. Én mondám ezekre. ki vagy uram. És az ur mondá nékem, Én vagyok a Jesus a kit üldösz., kely fel, és predikállyad. a dolgokot a melyeket láttál. és a melyeket néked meg mutatok., a nemzetekhez foglak küldeni, hogy meg térjenek, és fel nyisák szemeket az igazságnak
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 721)