meg szabadulván a veszedelemböl. az Isten boszu állása, it is rajta vagyon. és nem akarja hogy továb élyen. De pál a kigyot atüzbe rázván. semi gondgya nem volt, A barbarusok pedig tsak azt varák. hogy meg dagadozna. vagy egy szers mind halva le esnék, de minek utánna sokáig várták volna. és látván hogy semi baja nintsen., akoron más képen itélének felöle, és Istennek mondák lenni. Az óltátol fogvást bizonyoson mondgyák. hogy Málta szigetiben semi mérges állat nintsen, söt hamásunan visznek is oda valamely mérges állatot, tsak hamar meg döglik. fö képen azon ahelyen a hol pált meg marta vala akigyó., az a hely pedig egy barlang, a honnét most is minden nap., földet. és követ vesznek ki orvoságul. a mérges állatok marása ellen. vagy azért. hogy el üzék öket. ahol sok vagyon. azt pedíg a szent pál imádságának. és áldásának tulajdonittyák aki azt tarttyák. hogy azt a kegyelmet az egész szigetnek nyerte volna meg. ahol annak elötte a mérges állatok igen közönségesek valának, a mint eki tettzik a mint történék szent pálal.
Publius pedig. a Romaiak részéröl valo Máltai Gubernátor, meg tudván ahajo törést. igen emberségesen fogadá mind azokot a kik a hajoban valának, és harmad napig mind szálásal. mind ételel meg vendégelé öket. a Publius attya pedig mind hideg lelésbe. mind vér hasba feküt. pál hozája menvén. imádkozék. a kezeit reája tévén. meg gyogyula, Ezen tsuda után, mind azok akik betegek valának a szigetbe. hozája menének. és meg gyógyulának igen nagy tisztelettel valának hozája. és az ö tekintetiért. a midön onnét el indulának. mind pálnak. mind a társainak elegendöt adának mindent, ami szükséges
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 727)