Julius százados. a prefectusnak Afranius Burrusnak kezébe adá, azt el lehet hinni, hogy a százados nyeré meg szent palnak hogy a városon maradhatna., és nem arend szerént valo tömlötzbe. de ugy mind azon által. hogy a jóbb kezin lántz lévén, a lántznak a más vége, a vitéznek a ki ötet orizte. a bal. kezin volt., és ennek felelni kelletet rolla. A Romaiak, eszerént bánnak vala az illyen féle rabokal mint szent pál volt

Harmad nap mulva, szent pál arra kéré az eleit a sidoknak, hogy mennének hozája, mivel nem volt szabad ki menni szálásárol, és amidön oda mentenek volna. mondá nékik Atyam fiai, ámbár semit nem tselekedtem is a nép ellen, se ami Atyáinknak szokási ellen. de Jérusalemben meg fogának, és a Romaiak kezében adának, a kik engemet meg visgálván. szabadságban akarának tenni. mert semi halálra valo vétket nem találának bennem, de a sidok. abban ellent tartván. kénszeritetém a Császára appellálni. nem lévén mind azon által arra semmi szándékom., hogy valakit a magam felekezeti közül bé vádollyak, Erre az okra valo nézve kértelek bennetek hogy ide jöjjetek, azért hogy veletek beszélhesek. mivel az Izrael reménségiért vagyok ebben a lántzba. A sidok felelék néki., te rollad semi levelet nem vettünk Jérusalemböl. se senki abbol az országbol olyan nem jöt. aki roszat mondot volna felöled. De mi azt akarnok meg tudni, hogy magad mondanád meg amagad gondolatyát: mert mi tsak azt tudgyuk a keresztyéni szakadásrol. hogy azt mindenüt üldözik.

Szent pál napot adván nékik, sok számuan menének hozája, és az Isten országát prédikállá nékik. meg erösitvén mondásit sok bizonyságokal. és regeltöl fogva

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 729)


Előző oldal | Következő oldal