Titus látván hogy minden igyekezete haszontalan volna hogy meg tarthasa a Templomot., a szent helybe bé mene., azután a sánctuáriumba a hol olyan gazdagságokot. és szépségeket láta, a melyek sokal felyeb halatták mind azt, a mit a sidok azok felöl mondottak, A szent helybe vala a hét águ arany gyerttya tarto, az asztal a melyen a kenyerek állottak, és az füstölö oltár, mind ezek aranybol valának, A sanctuáriumba. ahová tsak a fö papnak egyedül volt szabad meni. azt is tsak egy szer esztendöben, josef idejében semi nem volt. hanem salamon idejében ót vala a szekrény, a törvény táblái. és kérubimok.
Mint hogy pedig a házak a melyek a templomhoz valának ragasztva. és a melyeket meg gyutották vala., nem valának olyan magosan épitve mint a templom. és hogy a tüz még el nem hatot volt a szent helybe. se a sanctuáriumba. Titus azt ohajtá hogy a templomnak leg aláb azt a részit meg tarthasa, A szent helyböl ki menvén kéré a vitezeket hogy oltanák atüzet., söt még parantsolá egy kapitánynak liberalis nevünek. hogy verné meg azokot, kik nem akarnának engedelmeskedni. de a vitézek süketek, valának, és nem hajtának mind ezekre. Mihent pedig Titus ki mene atemplombol., egy azok közül a kik bé mentek volt véle. titkon tüzet vete az ajto megi. a mely egy szers mind meg gyulván nagy lángot vete, ugy anyira hogy azok a kik még atemplomba maradtak volt nagy siettségel szaladának ki, Azután nem gondolkodának atüz oltásárol, látván hogy nem lehetne semit is meg menteni., A vitézek. le huzák szagaták. az arany, és az ezüst pléheket, a mint tölök
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 880)