lehete, azután el ragadák és el ronták az ezüst. arany edényeket., asztolokot, ugy anyira hogy egy sem volt.. a ki meg ne gazdagodot volna.
A sidok akik avárosnak olyan részein valának a melyeket még a pártosok birták., látván az égést, keservesen kiáltozának, akik pedig a Templomba bé valának zárva, azokot le vagdalák minden irgalmaság nélkül. és minden válogatás nélkül. öreget, vagy aszonyt, hanem egy része azoknak, a Romaiakon által vágák magokot., és avárosnak arra a részire menének amelyet még nem birta az ellenség., Némellyek az áldozo papok közül, nem dárdákal., hanem nyársakal menek vala a Romaiak ellen. és a kövek helyet, darab onokal halyigáják vala, mivel azö székek. ón székek valának, De látván hogy a meg nem menthetné öket, és a tüz tsak terjedne. a tornátz falára szaladának, a mely falnak szélyesége nyoltz könyökni volt., és egy darab ideig ót maradának. kettö közülök tsak magok akarattyokbol., atüzbe ugrék, a többi öt napig maradának a falon. azután mind az éhség mind a szomjuság arra kénszerité hogy meg adnák magokot, Titustol gratiát kérének, a ki is azt felelé, hogy az irgalmaságnak ideje el mult, és mint hogy a Templom oda vagyon áldozo papra sintsen szükség, és hogy szégyen volna nékik. ha a Templomal együt el nem vesznének., meg is öleté öket.
A nép közül hat ezeren., mind esze. férfiu. aszony, és gyermek., a Templom külsö folyosojára szalattanak vala, a mely még egészen volt, de a vitezek nagy haragjokba Titus parantsolattya nélkül meg gyujták., és ez a sokaság mind el vesze., némellyek azért mert olyan magos helyekröl le ugrándozának, a többit atüz meg emészté. Ezeknek anyomorultaknak pedig veszedelmeket.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 881)