engedé nékik, és hogy meg nyerhese öket. maga kezdé el a beszédet, és sok intési utan, szemekre hánya a sok nyomoruságokot. a melyekbe vetették a magok nemzeteket,, és azokot., a melyekre ötet kénszeritették nékik tenni. Ti magatok gyujtottátok meg a Templomot, mondá nékik, és mostanában velem akartok kötést tsinálni. mint ha még a ti hatalmatokba volna meg tartani azt. amit, ati Istentelenségtek nem félt el rontani, és mint ha annak a Templomnak el rontása, nem tenne titeket méltatlanoká minden botsánatra, de söt még illyen utolso állapototokban, és amidön ugy tétetitek mint hogy könyörögni jöttetek volna még is fegyveresen mertek elömbe jöni. Ti nyomorultak. mitsoda reménségre epititek tehat ati merészségteket. A hadakozás. az éhség, ati irtoztato kegyetlenségtek., az egész népet el vesztette, A Templom oda vagyon. aváros az enyim: ati életetek kezem közöt vagyon. még ís mind ezek után, azt gondollyátok hogy rajtatok áll, életeteket betsületesen el végezni., Nem méltoztatom hogy hoszab beszédel elötökbe tegyem bolondságtokot., hanem tegyétek le a fegyvert., hadgyátok az én kegyelmeségemre magatokot, az életeteket meg hagyom., a többit magamra hagyom, hogy ugy tselekedgyem mint olyan jó ur, a kí aleg nagyob vétket is nehezen bünteti meg. A pártosok felelék néki, hogy fogadást tettek magok közöt, hogy soha magokot fel nem adgyák, hanem, ha meg engedik nékik hogy apusztában mehesenek. feleségekel. gyermekekel., ugy a várost fel adgyák, Titus igen meg haraguvék. azö vakmeröségeken. azért mindgyárt ki kiáltatá, hogy a sidok. ugy oltalmazák magokot., hogy egynek sem kegyelmezne meg, mind azon által ugyan a napon meg engede az Izát király

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 883)


Előző oldal | Következő oldal