falon belöl. más falt tsináltanak vala nagy gerendákbol. ugy anyira hogy a kos annak semit nem tehete. sylva látván hogy semire nem mehetne más képen. hanem tsak tüzel, avitézekel igen sok égö üszöget hánya a fa falra. a mely nagy sebeségel meg gyulván, a szél a lángot a Romaiakra forditá. a kik, amidön kéttségbe estenek vala. hogy meg nem szabadithattyák. se az állásokot. se a kost. és mint ha magokra gyujtották volna meg tüzet. egy szers mind a szél meg fordula a lángot aváros felé vivé, és a fal egeszen el ége. ezt a tsudát Eléázár magais észre vette hogy az Isten munkája, azután a Romaiak viszá terének a taborra, olyan szándékal., hogy más nap jó regel meg ostromolyák avárat.,
Eléázár pedig látván hogy a fal el éget volna és nem lévén már más reménsége a meg szabadulásra. nem hogy az Istenhez folyamodot volna. hanem rég rettentö szándékba vala. esze gyüjte tehát mindeneket, a kiknek sok hoszu beszédekel, elejekben adá a hazának el pusztulását, atemplomnak. Jérusálemnek porá valo létit. a Romaiak kegyetlenségit. és hogy ditsöségeseb volna nékik ahalál. mint sem feleségeket gyermeket. rabságokra tenni, azután mindeneket a vár közepire hordák. ki ki meg ölelé, feleségit. gyermekeit. és mindenik meg ölé feleségit, és gyermekeit., e meg lévén. tizet választának magok közül. a kik meg ölnék mind a töbit. mikor már töb nem maradot volna tsak akilentz, azok is sorsot vetének. hogy melyike ölné meg akilentzet. a melyikére a sor esék hogy utolyára maradgyon. a meg ölé akilentzet, és amidön tsak egyedül maradot volna., mindent fel gyujta. és arakás testek mellé menvén. magat is meg ölé, a holt testeknek számok, férfiu.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 894)