lybiába mene, ót magát profétának tevé, két ezer szegény sidot el ámitván. arra vevé hogy ötet apusztában kövesék., igérvén hogy tsudákot tenne, Az elei a sidoknak tudtára adák Catullusnak. a tartomány béli tisztartonak, a ki holmi hadat külde jonathás után. tsak hamar bé érék azö seregit., és könyen le is vágák [is-vágák], rabulis sokat fogának el, jonathás pedig el szalada, de fel keresék. meg fogák, és Catullusnak vivék. a kinek a leg gazdagab sidokot bé vádolá, mondván hogy azok vették volt arra amit tselekedet. Catullus örömel halgatá ezeket a vádlásokot, meg fogatá a sidokot akiket Jonathás neki neveze. és a gazdagjábol három ezeret meg ölete. és a joszágjokot el foglalá a Császár neve alat.

Catullus még ezel meg nem elégedék. hanem Jonathásal vádoltatni kezdé a fö renden lévö sidokot a kik akoron Romában. és Alexándriában valának, Josef a historikus a ki Romában vala. oda számláltaték, Jonathás azt álittá. hogy Josef mind pénzt. mind fegyvert küldöt volna néki. Catullust, Jonathásal együt. Romában hivaták, vespásiánus meg visgálván jól ezt a dolgot, jonathást káromlonak találá leni, és az égetésre itélé, és a bé vádoltakot., ártatlanoknak mondá leni. Cátullusnak meg botsata. de az Isten igasága meg bünteté, olyan íjedségel., hogy szüntelen a szemei elött gondolá lenni azokot a kiket meg ölette volt ártatlanul, és olyan rettentö belsö forroság jöt rea. hogy orditot. abelsö égetés miat. a mely tüz meg is emésztette.

A sidok hadakozása, és Jérusálem meg vétele után. vespásiánus fel keresteté mind azokot akik Davíd maradéki valának, nem akarván. hogy senki is maradgyon

(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 897)


Előző oldal | Következő oldal