irjam, mivel jöttünk a mint jöhettünk, ki jó, ki kacsiba lovakon, hanem üzön küpri nevü varosban a úrunk szállásának az udvarán ollyan nagy szöllö tött láttunk vala. mint egy nagy szilva fa. abban sem hazudok, ha azt mondom hogy a szöllö szem is volt rajta ollyan nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl, az ágain ért szöllök voltanak. más felöl még csak tiszta egres volt. más felöl pedig még csak akor kezdet virágozni, a három része az esztendönek. hogy mint munkálodik a szöllö tön, it egyszers mind meg lehetet volna látni. 28 dik pedig. más fél mely földnire érkezvén drinápolytol., a kajmakán tihája, az az. udvari kapitánnya, vagy két százig valo tisztekel, jöve urunk eleiben. hogy köszönttse a császár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt. fel mély földnire a várostol, sátorok alat meg vendégele bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek ollyan jó étele volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is valo édes néném hogy éhtlen költem fel asztaltol. noha ettem leg aláb nyolczvan tál étekböl, ezt kéd el nem hinné ha a szokást nem tudná, eb szokás, kutya szokás. jaj édes néném, elig mártottunk egyszer a tálban. hogy azt el vitték elöllünk, a másodikát, harmadikát. egyszoval hetven, vagy nyolczvan tál igy repült el elöllünk. némelyikben még nem is mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak az orrunkot akárták meg vendégelni, és igy koplalva költünk fel a gazdag ebédtöl; ugy voltunk valamint tantalus a tele vizel valo kádban. de még is nem ihatik belölle., fel fogadtam akor haragos koplalásomban. hogy soha éhen török vendégségben nem megyek. de az italrol, szó sem volt. a valo hogy a mennyit ettünk. semmi szomjuságot nem okozot. ennek a száraz ebédnek vége lévén. azután igen könnyen lora ülénk. az urunk a császár paripáján. nagy pompával mene a városon végig a szállására. estve pedig jó vacsorát küldöt nekünk a kajmakán a mely job volt az ebédnél. mert nem törökök szolgáltak az asztalnál. hanem ami cseledink. és akor vették ki atálot, a mikor mondottuk. ez a kajmakán pedig igen kedves embere acsászárnak. hogy ne volna, mikor a leányával hál. mint hogy a vezér táborban vagyon, most ö viszi végben hivatallyát. ibrahimnak hiják., az urunknak igen jo akaroja, ez is jovallotta egyik a császárnak hogy utánna küldgyön franczia országban. még nem láttam ö kalmakánságát. de ha soha nem látom is szeretem kédet. hát kéd engemet?
(I. Törökországi levelek: 10)