ha egy két levelünk el vész, irjunk tizen kettöt hellyekben., a nem nagy fáradcság, és a resttséget meg nem háborgattya, de mit irjak, mert itt semmi hir nincsen, hanem ha azt irom meg, hogy most itt az örmény aszszonyok, nagy munkában vannak. mert most vetik agyapotat; irjunk hát a gyapotrol. mert az itt nem bolondság. de söt még nagy haszon. mert sohult nem terem annyi mint itt. és az itt nagy kereskedés. a mi földünkön nem gondolom hogy meg teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg nem probállyák. mert ótt vagyon ollyan hely, ahol meg teremne, és a nagy hasznot hozna az országnak. leg aláb az a pénz akit gyapotért adnak, meg maradna az országban. a gyapot mag, ollyan nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni, nem nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy ág is jö ki, és azon mindeniken egy egy gömbölyü gyümölcs füg, a mely ollyan. mint egy kis zöld dio. és annak a virágja sárga, a még meg nem érik. ha fel nyittyák, enyv forma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az enyvböl leszen a gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg jobban meg érelhesse, a midön pedig semtemberben egészen ki nyilt. meg fejéredet, és a haja meg száradot, akor ki szedegetik a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon. és a gyapot ugy jöt ki szálanként abbol a magbol. hogy ujjal is nehéz volna a magrol le tépni a gyapotat, azért itt az aszszonyoknak ollyan kis kerekek vagyon. a melynek két tengellye vagyon. egyik vas, a másik fa. egyik egy felé fordul, a más más felé. ugy hogy, a midön a gyapotat magostol. köziben bocsáttyák, csak agyapot megyen által. a magrol le foszlik. és tisztán esik le más felé. és igy könnyen választtyák el a magjátol., az ollyan kerek nélkül. egy marékni gyapotat egy nap még nem lehetne talám tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot kevés. ihon már készen vagyon a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot nálunk meg nem teremne, kéd.más hasznot tehetne a mi országunknak. a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le irni az erdélyi historiában: ha az Isten haza viszi kéd.t. miért nem lehetne kéd.ek annyi selyme. hogy a szükségre valot nem kellene pénzen venni, ha kéd.öl meg látnák, más uri aszszonyok is követnék.
(I. Törökországi levelek: 101)