hogy, boldognak mondhatni azt az idöt, amelyben, a nagy urak csak eppen a haza hasznát keresték, és a melyben az emberek oly közönségesen éltenek. mert azt el mondhatni boldognak. mind lelki, mind testi képen. aki keveset kiván, és kevésel bé éri, de most veszem észre magamot, hogy rodoston kezdettem el a levelemet. és azután arégi romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én azt a régi szokást viszá nem hozom. se a mostani gyenerálisokot az eke mellé nem tehetem, azért viszá térek susihoz, és azt mondom kéd.ek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival le akarná már is tétetni a feketét, de nem akarja. nem tudhatom az okát. noha azt tudom. hogy még leánykorában is szerették egymást. attol vané, hogy a grofné titulust nem akarja. le tenni, vagy attol. hogy a legénynek nem igen villog ládájában az arany. de elég a hogy, nincsen kedve hozá. noha a szeretet meg vagyon, mint hogy keresztények vagyunk. mondgyuk azt hogy, a kit az Isten valakinek nem rendelt, aztot nem is fogja birni. mi hir vagyon ótt kéteknél. mert innét mindenkor szomoru hirt irok, jol vagyoné az egésség.
rodosto 7. xbris. 1725.
Ezt a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom mit kel irni, és ha irok. csak azért irom, hogy kéd.ek válaszát vehessem, azt irjamé. hogy itt könyvem forrási, s’. áradási, indullyatok., és hogy még a sirás, zokogás meg nem szünt itt az özvegyek közöt, de idövel az is meg szünik, mert az a kegyetlen idö, mindent el ront, és el töröl, erröl irni kéd.ek, nem nagy vigasztalás. de csak kel valamit irni, azt irom hát hogy, itt most szántanak, és vetnek. nálunk pedig azt már régen el végezték, hogy ha csak valaki a havat nem akarja szántani., aminap olvastam, hogy miképpen kel a buzát meg szaporitani, amidön a gazdaszszonyságra. viszá tér kéd. akor meg kel probálni, példának okáért, egy véka buzát fözessen meg kéd.jol. de sok vizet kel reá tölteni, a még a fö, addig tétessen kéd. egy kádban. négy véka buzát. a midön pedig a buza jol meg fött. a vizet szüresse le kéd.rolla. és melegen had tölttség a kádban lévö buzára, és azt békel jol fedni, másnap, vagy harmad nap, ha láttya kéd. hogy a buza szem kezd dagadni. és a vizet jol bé itta, akor küldgye a mezöre
(I. Törökországi levelek: 120)