hogy, boldognak mondhatni azt az idöt, amelyben, a nagy urak csak eppen a haza hasznát keresté., és a melyben az emberek oly közönsé.esen éltenek. mert azt el mondhatni boldognak. mind lelki, mind testi ké.en. aki keveset kiván, és kevé.el bé.éri, de most veszem észre magamot, hogy rodoston kezdettem el a levelemet. és azután aré.i romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én azt a ré.i szokást viszá nem hozom. se a mostani gyenerálisokot az eke mellé.nem tehetem, azé.t viszá té.ek susihoz, és azt mondom ké.nek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival le akarná már is té.etni a feketé., de nem akarja. nem tudhatom az okát. noha azt tudom. hogy mé. leánykorában is szeretté. egymást. attol vané. hogy a grofné.titulust nem akarja. le tenni, vagy attol. hogy a legé.ynek nem igen villog ládájában az arany. de elé. a hogy, nincsen kedve hozá. noha a szeretet meg vagyon, mint hogy kereszté.yek vagyunk. mondgyuk azt hogy, a kit az Isten valakinek nem rendelt, aztot nem is fogja birni. mi hir vagyon ótt ké.ekné.. mert inné. mindenkor szomoru hirt irok, jol vagyoné.az egé.sé..
rodosto 7. xbris. 1725.
Ezt a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom mit kel irni, és ha irok. csak azé.t irom, hogy ké.nek válaszát vehessem, azt irjamé. hogy itt könyvem forrási, s’. áradási, indullyatok., és hogy mé. a sirás, zokogás meg nem szünt itt az özvegyek közöt, de idövel az is meg szünik, mert az a kegyetlen idö, mindent el ront, és el töröl, erröl irni ké.nek, nem nagy vigasztalás. de csak kel valamit irni, azt irom hát hogy, itt most szántanak, és vetnek. nálunk pedig azt már ré.en el vé.ezté., hogy ha csak valaki a havat nem akarja szántani., aminap olvastam, hogy miké.pen kel a buzát meg szaporitani, amidön a gazdaszszonyságra. viszá té. ké.. akor meg kel probálni, pé.dának okáért, egy vé.a buzát fözessen meg ké. jol. de sok vizet kel reá tölteni, a mé. a fö, addig té.essen ké.. egy kádban. né.y vé.a buzát. a midön pedig a buza jol meg fött. a vizet szüresse le ké. rolla. és melegen had tölttsé. a kádban lé.ö buzára, és azt bé.el jol fedni, másnap, vagy harmad nap, ha láttya ké.. hogy a buza szem kezd dagadni. és a vizet jol bé.itta, akor küldgye a mezöre
(I. Törökországi levelek: 120)