pénzen sem fogja ki adni, és rabságban marad, a leány erre felelé. csak eredgy cselekedgyel ugy amint el vegeztük, mert ha szinte ugy lenne is a mint mondod, hogy a gazdád reánk üsmérne, az apámnak vagyon annyi hogy ki válthat; az iffiu. a végezés szerént a gazdájának mindeneket meg monda, és a két leányt helyében hagyá. franczia országban érkezvén. ót csak hamar meg szerzé a pénzt, és a gazdájához viszá tére, a ki is amég ö oda járt meg tudta hogy nem férfiu. hanem leány rabokot hagyot helyében. mert a leány nem tehetvén másként mindeneket meg vallot volt atöröknek. a ki is szépnek találván. mátkájához valo hüségit, el bocsáttá öket. és mind ahárman szerencsésen viszá érkezenek hazájokban, és házokhoz. és a lakadalom csak hamar meg lett azután. talám édes néném a föld alat lako emberek is lakadalmaztak, és tánczoltak. mert tegnap elöt nagy föld mozgást érzettünk alattunk, azt gondoltuk hogy valamely szekére tették az egész várost. és ugy visznek valahová. mind ennyi föld indulások közöt is kéd szolgája édes néném.

rodosto 8. janu. 1727.

Édes néném azt igen bánom hogy meg elödzöt kéd az uj esztendöbéli atyafiságos és szives köszöntésivel, és üdvözlésivel. holot nekem kelletet volna azt a köteleséget végben vinni elsöben., és azal ne dicsekedgyünk. hogy a meg elödzés bizonyos jele a kéd felöllem. gyakortáb valo gondolkodásának. és azén lagy szeretetemnek. mert azt holtig meg nem engedem kédnek, és ha mértekben tennök. a szeretetet, az igaz hogy a mérték felöllem többet nyomna száz fontal. mind azon által kéd is jó. én is jó. énnekem a tengeri halak a bizonyságim hogy eléb nem irhattam, mert ollyan nagy szelek jártak a tengeren. hogy csak nekik lehetet atengeren járni, és nem az embereknek, oda is adtam volna nekik a levelemet. dekéd nagy hegyen lakik, ök pedig nem szeretik. a hegyre fel mászni. a mi pedig a kéd köszönetit illeti, én azokot mind viszá kivánom duplán. és még azokon kivül. uj eröt. asok levél irásra., épen tegnap elöt szedtem rendben a szokás szerént a kéd leveleit. a melyeket rendben veszem minden

(I. Törökországi levelek: 140)


Előző oldal | Következő oldal