dolog. a valo ád bíztato szót, de végit nem lehet látni avéle valo végezésnek. abban arettentö halogatás, holnap, holnap. aza holnap, hat holnapra halad és addig hat szót nem lehet belölle ki ránczigálni. csak reménségel kel pihegni. ö császársága. meg tudván hogy azurunk franczia köntöst visel; titkon egy öltözö köntöst csináltatot.. és ma ide küldötte. abéllés többet érr aköntösnél. de itt mondhatni ell, hogy nem kel az ajándékot tekinteni. hanem azt aki küldötte., avalo édes néném, hogy sokan vannak akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak akik tudnák az ajándékozásnak módgyát, és akik az ajándékot hellyesen tudnák adni. mert ugyan is. hellyes ajándéké egy vezértöl, egy fejdelemnek. virágot, csuprot, vagy éveg korsot küldeni, az illyen ajándék közönséges ebben az országban; itt illyen szokás vagyon, de jóé. illendöé, neszollyunk már többet az ajándékról. de édes néném havolna mit irnom kédnek. még elnem végezném levelemet mert bizonyságul veszem akéd szivecskéjit, hogy leg nagyob gyönyörüségem az, amikor kédel beszélgethetek. ma pedig éppen nagy egyepetyém vagyon kédel beszélgetni, de inkáb ha csak hejában valoságot is irok, hogy sem illyen hamar el végezem levelemet, de miröl irjak, a botozásrol. e nem igen derék ajándék, de micsoda nagy becsület. mikor egy császár meg botoz valakit. elég ahogy a csaszár meg botozta vejét. hihetö hogy nem kereste kedvét a feleséginek mind azon által az okát nem tudgyuk az illyen fájdalmas becsületnek. mert az illyen dolog csak a háremben. az az, az aszszonyok házában megyen végben. oda pedig egész férfinak nem szabad menni. de a botozást egy atyánk fiátol tudtuk meg. a mely atyánk fiának a felesége. a kalmakányné szolgálattyában vagyon, mosoné hivatalban. ennek az ura magyar; és a kalmakánynak rabja. az udvarában pedig, fa vágo tiszttséget visel; csak jó ajo akaro mindenüt, e hazafiuságtol viseltetvén, gyakran látogat minket, és ollyan titkos hellyeken történt hirekel kedveskedik nekünk, mondgya kéd édes néném, hogy talám nincsen egyéb dolgom hogy illyen hejában valoságot irok. avalo hogy a heverés leg nagyob dolgunk. de ha volna is, azt el hadnám. a kédnek valo irásért, mert édes néném, ki szereti kédet ugy mint én.? de meg szaporitanám még két font szeretettel atöbbit, ha tudnám hogy jó gondgya vagyon az egésségire. hát engem szeret kéd?

(I. Törökországi levelek: 15)


Előző oldal | Következő oldal