tyukot. is. ót bé nem bocsátanák még évát is, a mi nagy anyánkot, itt ugyan még ollyan szoros rendre nem jutottunk. de nem sok héja, avalo pedig, hogy senki origyénest nem fogja követni közüllünk, kérdgye meg kéd másoktol. ki volt az az origyénes, én meg nem mondom. azon kivülis eleget pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá szoktam. valamint a muszka aszszonyok averéshez, akik azon panaszolkodnak, hogy az urok nem szereti,. ha egy kevés ideig veretlen hadgyák öket. minden országban más. szokás. a mi székely aszszonyaink. eztet bé nem veszik. és más féle jelit kivánnyák a szeretetnek, én pediglen tölled azt kivánom, hogy az egésségre vigyáz, és hireket irj. maradok édes nénémnek holtig. és nem továb valo szolgája:
rodosto 20dik aug. 1727.
Ma nénékám viszá érkeztünk a nagy vizes vendégségböl. mert azt jó meg tudni, hogy öt mély földnire vagyon. innét egy orvosságos forrás. a mi hertzegünk pedig, mindenkor beteges lévén az unadalom miat, mert én egyéb nyavalyályát nem látom, az apja oda ki vitte hogy abbol a forásbol igyék. és meg gyogyullyon, mint a szomju szarvas a hideg forrásra., de amint észre vettem inkáb szomjuhoza ameleg forrást, de az apja hirével, nem fog ollyan orvoságal élni. elég ahogy, minek elötte abbol a vizböl isznak., a sárban meg kel feredni, talám irtam már valaha kédnek arrol. ha hasznos., avalo hogy atermészet. igen közönséges orvoságot adot., gondolom hogy a jerusálemi piscina. tisztáb volt., még akoris mikor az angyal fel zavarta. mert a nem egyéb valoságos sárnál, énnekem is bé kelletet mennem a hertzegel., nem tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk ki mint az ollyan állatok. kik makkot esznek, kel lenni valami hasznának, mivel a föld népe. három, vagy négy napi járo földröl jö ide. ót a sok aszszony, leány. kik fel kendözik sáral magokot és akik ollyanok mint az íjesztök. sároson., de nem másként. elég ahogy. ót meg lehet látni husz sárosit. és annyi sárosinét egyszers mind., abbol a fekete apotikábol, avizre kel menni, mi ót
(I. Törökországi levelek: 152)