fel, de ha ugyan csak azakasztáson kel végeznem irásomot. egy kis historiát irok le. párisban, egy embert akasztani vitték. mikor fel akarták akasztani. csak ót közel talált el menni egy hertzeg. a ki is akirályhoz ment volna. és az a hertzeg. igen igen tréfás ur volt, az akasztani valo ember. kérdi. micsoda ur megyen ót, meg mondgyák neki anevét. arra mondgya. hogy had hijják. mert nagy dolgot mondana neki. az hertzeget odahiják. és nagy titkon mondgya. az urnak, látodé mind ezeket akik itt álnak. ugy meg ijesztettek ezek engem hogy a nadrágban kelletet bocsátanom feltemben., a hertzeg nevethetet volna de eltitkolván. mondá atiszteknek ezaz ember nekem nagy titkot mondot hanem mindgyárt meg jelentem a királynak., addig legyen kegyelmetek várakozásban; a király már tudta, hogy vagyon néki mindenkor valami nevetésre valo historiája, kérdi tölle mihent meg láttya, nó mi ujságod vagyon., a hertzeg elé beszéli egészen a királynak a dolgot, a király azt igen nevetvén. gráciát ád néki. és a hertzeg azt meg izeni a tiszteknek,

rodosto 12 jan. 1728.

Edes nénekám.nak. kívánok szivesen. egy csinos. és takarékos uj esztendöt. és abban férfiui álhatatos. hü, és állando egésséget, e kettönk közöt elég kivánság. hadgyuk másokra a litánia csinálást. a mely mind haszontalan, mind pedig a mértéken felyül valo. nem a leg hoszab kivánság. leg hasznosab. hanem arövid és szives kivánat, nénekám. hát ne haragudgyam, minden nap. papokal. barátokal vagyon kéd. akik meg felelhetnének a kérdésire. de nem, hanem job ha én töllem kérdi meg. fel ülök hát az itélö székemben. és onnét felelek kédnek. azt kérded édes néném hogy miért térdepelnek le az anglusok mikor az ur vacsoráját osztogattyák, erre, azt felelem, hogy ök ezt a szokást igy vették volt az attyoktol, a kik is pápisták voltanak, mivel ö nálok tartot ezer esztendeig virágjában a papista vallás. és henricus octavus aki haragjában bé vivé azországban a kalvénista vallást. eleget irt volt ellenek, de a harag, és a szeretet meg forditatá véle apalástot. 1552. ki üzé. a papokot és apüspökököt azországbol, a barátokot el szélyezté. a klastromokot fel nyittatá, és pusztán

(I. Törökországi levelek: 157)


Előző oldal | Következő oldal