okoz. de a héjával, egy auctornak. tanátcsát kevesen veszik bé. aki is azt irja. hogy azaszszonyokot; csak a boldogságban lesz szabad szeretni, mivel azokot a szép óldal csontokot: minden idöben szerették. szerettyük. és szeretni is fogják, és ebben a példa. igen keveset használ. sokan irják, hogy a leg elsö gyilkoság. a két egy testvér atyafi közöt. aszonyért eset. micsoda hadakozások. nem voltanak. micsoda birodalmak. nem fordultanak fel fenékel egy aszszonyért. egy franczia királynak avalo hogy a példáját nem kellene követni. a ki is egy dániai királynak aleányát el vévén feleségül. a mikor el érkezet, ugy meg szerette aleányt. hogy enni sem akart addig. a még, meg nem ésküt véle. de mihent az esküvés meg volt. abban az orában. ugy meg utálta. hogy soha véle nem. lakhatot., talám még. egy más királynak sem sokan követik példáját. aki szeretvén. az aszszonyokot, azon is igyekezet, hogy a tiz parancsolatot meg tarttsa, atöbbi közöt egy aszszonyt szeretvén. hogy mind a parancsolatot meg tarthassa, mind a szeretetnek kedvezhessen. valamikor az aszszonyal akart fekünni, az urát is az ágyban hálatta., enevettséges példa, noha azt tarttyák. hogy a szeretetben. egy harmadik, mindenkor alkalmatlan. látodé néném, ha apásztor ót nem lett volna, a farkas meg ette volna abarányt, azt el mondhatni, hogy a szeretet nem rosz. csak arra avégre igyekezék. amelyre az Isten rendelte, azért hogy a részegesek. meny országban nem mennek. a szöllö tököt. ki nem kel ásni. minden jó édes néném. mind az aszszony. a ferfiu. bor. ezüst, arany. tsak arra a végre éllyünk ezekel. a melyre teremtettek., az Isten semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö teremtésével. roszra fordittyuk, és roszunkra válik., a bór betegeseknek, abórt kellé okozni., vagy a szöllö munkást. egyikét sem, hanem csak magokot. ihon édes néném. vége vagyon már a predikácionak. fekügyünkle, és kívánok jóéttzakát. és a mellé kevés bolhát, édes kedves álom látást, és holnapra fel viradást. amen.
rodosto 19 febr. 1728.
Edes néném. egy keveset nevettünk a kéd panaszolkodo levelén, mert kédnek a panasza is kedves. azt irod édes néném. hogy a Constancinápolyi szél, hamaréb meg fejériti a hajat. mint az
(I. Törökországi levelek: 159)