hogy valami képen. azö szolgája féle., rabbá eset. és atengeri tolvajok. afrikában vitték. az olosz ur; jó summa pénzt igér a papoknak. kik odajárnak. rabok váltásara, csak. válttsák ki a szolgáját, és hogy mindent meg fizet érette: apapok ki válttyák. és örömel az urának küldik, a szegény rab legény is nem tartot már semmitöl; egy nehány esztendö már el tölt volt. az olosz pedig. hogy meg láttya a legént. firtatni kezdi. hogy miért lötte volna meg a szarvassát. a legény menteni kezdi magát. de az olosz azon meg nem elégedvén. egy éttzaka. meg öleté a szegény legényt. e valoságos olosz természet. azt igen nevettem édes neném, mert hiszem nevetni is kel. nem csak ollyan szomoru dolgokrol irni., hogy azok a kalmárnék. ugy rea tarttyák magokot, mint ha mindenik erdélyi gubernátorné volna; abizonyos hogy a gubernátornék. ugy rea nem tudgyák magokot tartani mint azok a görög aszszonyok. mert a görög természet szerént kevély. az aszszonyok annál inkáb, távul legyen hogy egyike a másikánál aláb valonak tarttsa magát, mikor azuttzán elöl talállya az ember, azt gondolhatná hogy mindenik egy grofné., ollyan czifra, és ollyan kényesen lépik. mikor pedig haza megyen, jó. ha három polturás ébedhez ülhet. erröl jut eszemben. hogy karolus quintus. bruxelában lévén. ot nagy vendégséget készitetet. a véndégségre, pedig két nagy uri aszszony. nem akará el menni, azért. hogy egyikét., amásikánál. fellyeb ne ültessék. acsászár azt meg tudván. gondolá hogy a valamely zenebonát indithatna a vendégség közben. azért biró akara lenni ebben adologban., evégre az udvarát esze gyüjté, és nagy Cérémoniával aszékiben üle, azután a két aszszonynak prokátori eleiben menének, és ót kezdének erösen perelni, egymásal. ki ki a maga aszszonyának elsösége mellet, a császár azt látván hogy mindeniknek. egyaránsu oka vagyon. és egyaránt kivánhattyák az elsöséget. de nem akarván egyikét is magára haragittani. illyen itéletet monda reájok. hogy a kettö közül. a mellyik leg szerelmeseb., az, azelsöséget is kivánhattya., és a gyülésnek vége lön., minden hellyesnek találá itéletit. az aszszonyok is azután, nem hadakozának az elsöségért. nem akarván. szerelmesnek tartatni avilág elöt. akéd itélö székinél. nem tudom. ha illyen itéletet teszneké. de nem volnaé jó. valamely mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot., de mint hogy a szerelemröl.
(I. Törökországi levelek: 172)