mind addig, még a sveciai királyt meg nem verék. de azután, tudta a sok rosát le szedni, micsoda. ki mondhatatlan. sok jó nem következet az ö vallásunkra valo meg térésével, lhuter mártontol fogva, saxoniában volt. a gyükere, és fészke a lhuteránus vallásnak, két száz esztendeig tartot. azolta a saxonai electorok palotájiban, nem mondották a sz. misét. de most mind ót. mind másut az országban. azt mondgyák., micsoda nagy dicsöségire az Istennek. és nagy hasznára let azanyaszent egyháznak, azö meg térése., már a fia papista. annak a gyermekei papisták. kevés idövel ezután, az egész országa is alesz, a mi urunknak igen jó akaroja volt, lehetetlen hogy már hadakozást ne lássunk europában, annyi sok ideig tarto békeség után. mert a lengyel országi király választás., nem szokot csendesen végben menni, ahoz most kettö tart számot., a meg holt király fia, és stanislaus, az elsönek part fogoja lesz,, a császár, és a muszka czárné, a másodikánakpedig a franczia király, mert mint hogy aleányával hál, tartozik is segiteni, már ezek had perellyenek egymásal, tudom hogy ezeknek. réz prokátorok leszen., valamint mikor, a franczia király. a feleségit illetö tartományért hadakozást kezde a császár ellen, azt kérdé leopoldus a franczia követtöl. hogy micsoda igassága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indittani, azt felelé akövet. hogy azt nem tudgya. hanem azt tudgya, hogy az urának. már készen vagyon két száz ezer prokátora. azok meg fognak felelni. meg is nyeré perit. édes néném, micsoda szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép dolog. ha kéd egésséges, fö képpen a böjtben.
rodosto 15 7bris. 1733.
mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felöl zavarják a vizet. hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is szegény. én innét holmi ajándékot küldök, még abban néném, gáncsot találsz, szép dolog a hálaadatlonság, nem hejában, a ki görögökel lakik. görögé kel lenni, agörög aszszonyoknál pedig, nincsen se háláadatlanab, se kevélyeb, és csak egyedül magokot szeretik, de aztis görög. nem nemesi szeretettel, a magához valo szeretetröl, aminap, két aszszonynak. abeszélgetéseket
(I. Törökországi levelek: 182)