olvastam, nem tudom ha le irjamé vagy sem. de le irom, mert nincsen egyebet mast irnom. silvia, juliánna.
juliánna. honnét vagyon a. kedves silviám, hogy illyen idején setálsz kertedben, és csak egyedül, holot rend szerént. sokad magadal szerettz sétálni.
silvia. mindennek ideje vagyon, vagyon ollyan idö. melyben sokad magammal szeretek lenni. vagyon ollyan, melyben, amagánoson valo létel kedves, ugyan ebben azutolso állapotban is voltam ma regel. azért is küldöttem éretted.
juliánna, Ez a magános sétaláshoz valo hajlandoság. nem vala mely szokáson kivül valo dologtol jöé, és ate szivednek nincsené valamely része, az illyen sétálásban.?
silvia, nem azért hivattalak ide. hogy valamit el titkollyak elötted. azt meg vallom, hogy egy kis indulat cselekedteti velem. el hitethetnédé magadal. szép juliánna. hogy egy kis féltö. irigység van bennem.
juliánna. noha. az illyen féltö irigység. ollyan nyavalya legyen. a melyért szanni kel aztot, aki abban vagyon. de még is. nem lehet hogy ne örüllyek annak. hogy aztot te üsmered, mert amidön azt mondod. hogy a féltö irigység van benned., mint ha azt mondanád hogy szeretz valakit., én pedig mindenkor azt ohajtottam, hogy okoságal. és ertelemel. valakihez köteledzed magadot
silvia. kedves juliánnám., a te kivánságid azzal bé nem telnek valo hogy az a féltö irigység van bennem. de a héjával senkit nem szeretek. és a szeretetre. semmi hajlandoságom nincsen.
juliánna. hogy hogy. a féltö irigységet érzed, és senkit nem szeretz?
silvia, bizonyára nem., aztot irigyelem; hogy télámon. diánnának oly igen kedvit keresi, és azt nem szenvedhetem hogy csak hozája járjon, és hozám nem, ámbár a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és soha nem is fogom szeretni
julianna. hogy ne CSudálnám beszédidet, eddig én, mindenkor azt gondoltam., hogy a féltés. a szeretettöl jö. és ha a nekünk nehéz. hogy valaki másnak adgya magát; attol vagyon, mert ötet szerettyük.
silvia Igen meg csalod magadot szép juliánna, azt pedig tudmeg.
(I. Törökországi levelek: 183)