ugy tettzik némelykor. mint ha pislenek járnának agyomromban. talám nem is hazudok, ha mondom, hogy töb kél száz tojásnál napjában, szokotálya fel kéd egész böjtön,. és a négy után. tegyen kéd három czifrát, meg láttya kéd. hogy négy ezerre megyen. még pedig elis engedek egy nehány napot, ha a vitellius császár. asztalához járhatnánk., nem kellene rantottát enni. mert azt irják felölle. hogy egyszer az asztalán. két ezer féle hal volt. ki sütve, ki föve, és meg mászor, hét ezer féle madár, mind e soknak tettzik. fö képen. ollyanoknak mint mi. a kik csak egy féle halat is, kegyes szemel tekinttyük az asztalan. de ha meg gondollyuk. egy ollyan. császártol. aki minden nagyságát. csak az asztalában tartotta; és a ki avilágot birta. talám ki telhetet. de azt kérdhetné valaki, ha vagyoné. hét ezer féle madár, erre noé meg felelhetne. de addig mi csak eszük a rantottát, nem is volna jó annyi sok féle halban bujálkodni. föképpen illyen ritka böjtön mint a mostani, mert talám soha sem érte kéd. hogy a nagy böjtben eset volna sz. györgy, a bórt is köszönöm néném, de nem annyira mint a halat. mert borunk elég vagyon, de nem csak elég, de jó is. asztali bornak bé vehetni, nem kényes italra valo borok., senem konty alá valok. amint szokták mondani. de elég jók. a szükségre. és a táplálásra. mi kel egyéb. amértékletes ital. segiti ami édes egésségünket, azt tarttyák hogy egy ebéd felet négyszer innya elég. az elsöt, mi magunkért. a másodikát. jó akaroinkért. aharmadikát., a vigasságért. és a negyedikét. az ellenséginkért. eztet nem tarttyák. a mi édes tündér hazánkban. azt mondod néném. hogy aminapi levelemben fogyatkozást találtál. a bizonyos. hogy a fogyatkozást. mind meg tudod üsmérni, mind aztot meg igazitani, de talám nem föben járó dolog. talám csak abban vétettem, hogy el felejtem egy i felében punctumot tenni,, éppen most jut eszemben, hogy egy néhany iffiu képiroknak, ajándékot tettek fel. hogy anyerje el. amellyik közüllök, leg szeb képet ir. az egyike leg szebet irt. annak is kellet volna az ajándékot elnyerni. a ki is akristus utolso vacsoráját le irván szerencsétlenségire, meg találta igen szépen spékelni a husvéti barányt. mely az apostolok
(I. Törökországi levelek: 193)