szive, de meg szanna. ha látná kéd mint vagyok, vagy is inkáb mint vagyunk szálva. a házam négy kö falbol áll, azon egy fa táblás ablak, azon a szél mind széllyire, mind hoszára bé jöhet. ha pedig papirosal bé csinálom. az egerek. és apatkányok a papirost vacsorájokon el költik, a mobiliam, egy kis fa székböl áll, az ágyam a földre vagyon teritve, és a házamot egy cserép tálban valo kevés szén melegitti, de azt ne gondollya kéd. hogy mind ezek után. én legyek leg méltób a szánásra, mert tiznek sincsen egy fa széke, se ollyan ágya mint nekem. se csak fa táblais az ablakjokon, a hó lengedezve bé mehet az ágyokra., de leheté ágynak. hini egy le teritett pokroczot aföldre, illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges lévén az embernek. és ollyan szükséges mint az eledel. a rosz házakban lakván mostanában azt reméllyük. hogy még jókban lakunk., meg érjüké még aztot valaha.? de azt meg értük. hogy ide érkezet a spanyol követ, akit afejdelemhez küldöt akirály, igen sok igérettel. hogy mindenekben segiteni fogja., ma reggel szemben volt urunkal., aki is fen álva. fogadta. és beszélt véle. vagy fél oráig. azt tudgya kéd hogy szeretem kédet. azt is tudgya kéd hogy az egésségre kel vigyázni, azt is hogy a hideg házban nem lehet sokat irni.
Drinapoly 22 aprilis 1718
Nem tudom ha a noé bárkájábol iromé ezt alevelet vagy drinápolybol., mert itt mindenüt ollyan nagy árviz vagyon., hogy az egész város vizben vagyon, csak ajó hogy tiszta idök járnak., másként azt gondolnok hogy esmét özön viz leszen, hihetö hogy a hegyekben lévö havak szaporitották meg az itt valo folyo vizeket. mert a mely folyo viz megyen ell a házunk elött, ugy meg áradot. hogy az uttzákon csonakokon járnak. de itt ollyan dolog történt, a mely csak az özön vizkor történt, mert itt loháton kelletet el hozni az éttket akonyhárol. hallotta kéd azt hogy még aromai császárok is illyen pompával küldöttek volna akónyhára. csak éppen habakuknak lehetet volna száraz lábal étket hozni, eza pompás étek hozás. talám két nap tartot, azt ne gondollya kéd hogy tellyeségel gyalog is el nem hozhatták volna, mivel a viz csak szár középig ért. de aszolgák inkáb mentek
(I. Törökországi levelek: 20)