apánkot. el kelle tegnap temetnünk, annyi nagy, és hoszas betegsége után. az Isten magához vévé. egy részint, halálán, nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek, de más részint., lehet szomorkodnom, mert az egész gond, és baj, reám szállot, a mely nem kevés, ollyan állapotban, mint melyben vagyok, két féle nemzettel van bajom, akík egymást nem szeretik. vannak ollyanok. akik, nem voltak kezem alat: és akik nem szoktak a töllem valo függéshez, akik azt tarttyák. hogy már most fel szabadultak minden más alat valo lételtöl, akik azt gondollyák. hogy az fejdelem csak hamar el érkezik., azért addig. nem szükséges függeni valakitöl. azt is tekintik. hogy én töllem, akitöl kel függeniek igasság szerént. én magam sem üsmerem, a fejdelmet. azt sem tudom, mint leszek elméjiben, mivel azgyakorta történik, hogy a kit az atya. szeretet. azt a fia nem kedvelli, azt is hozá teszem, hogy akitöl, se adományt, se büntetést. nem várnak. ót az engedelmeség sem egész. mert az embereket vagy a haszon keresés, vagy a félelem vezéreli, ritkán a szeretet, vagy a becsület, egy fellyeb valonak pedig nem lehet magának azzal igen hizelkedni hogy szeresék mindenek. csak ajándékon. hogy ha tölle valamit nem várhatnak, mint én töllem, hogy nem várhatnak., avalo hogy mindenkor csak azon kel igyekezni, hogy az alattunk valok. inkáb szeresenek mint fellyenek. de azzal nem kel magunknak. hizelkedni, hanem azt kel egy felyeb valonak magában fel tenni. hogy kinek kinek. amaga rendihez valo becsületit meg adgya. a maga hivatallyát. ne az emberekért valo nézve. kivánnya jól végben vinni. hanem az Istenért. és igen szeresse az igazságot. de ámbár mindenek.t jol végben vigyen, is, hadgyaké szó nélkül? nem; a tiszttségben lévökre, mindenkor bal itéletet szoktak tenni. de aki az igaz uton jár. van mivel vígasztalni magát. vígasztaly édes néném, mert van szükségem rea. de egyik vigasztalásom a. ha az egésségedre vígyász.
a vezérnek irot bucsuzo levelét urunknak. most jut eszemben. hogy eddig el kelletet volna kednek küldenem soha keresztény fejdelemhez a porta ollyan hitelel nem volt mint ö hozája szegényhez. az ö tanácsát mind becsülte. mind követte. hiddel néném. hogy tudot is jó tanácsot adni
(I. Törökországi levelek: 207)