A fényes porta fö vezérjenek. alí passának. halála elöt irot bucsuzo levelének párja.
Ezen dicsöséges birodalom elsö méltoságában tündöklö. nagy bölcseségel fel ékesitetett fö vezér kedves szivbéli barátom. kit Isten mindenhato jokal. meg áldgyon.
Kéttség kivül tsudalkozni fog avezér kedves barátom. a midön halálom hirével. ezen levelemet fogja venni. de mivel az emberi természetnek. halandosága., ahalált el kerülhetetlennek lenni mutatta., az Istenhez valo szeretett hivot hogy hozzá készüllyek. és a gyözhetetlen császárhoz valo hálá adoságom ösztönözöt hogy bucsu vétlen evilágbol kine mennyek. melyre nézve, még egésséges voltomban mindenekröl rendelést tévén. azudvarom fö tiszteinek.,meg parancsoltam, hogy halálom történvén, amidön avezért tudositani fogják. kedves barátom.ak ezen levelemet meg küldgyék. hassanak azért szivére igaz baráttyának. utolsó szavai. és mutassa bé acsászárnak kegyelmes uramnak. igaz háláadoságal. tellyes szivemnek utolso beszédit. mindenkor az Isten meg foghatatlan bölcsesége rendelésének tulajdonitottam ezen fényes birodalomban valo jövetelemet. de kivált képen azon indulatomot; a melytöl viseltetvén oly idöben jöttem, amidön ahadakozás szerencsétlen sorsa által leg nagyob változások közöt. forgottak a birodalom dolgai. meg gyözte vala elmémet az Istenben vetett bizodalom., és fényes portában helyheztetet reménségem. hogy engemet el nem hágy, és imé életemnek utolso orájában is mondhatom hogy meg nem csalattam, mert személyemet becsületben tartván, avelem lévö kevés számu hiveimmel táplált. és az ellenségim szándekitol meg oltalmazot, én is mind ezeket szemem elött viselvén, életemben, orczám pirulása nélkül mulok ki ezen halando világból. mert nem vádol lelkem üsmereti, hogy a birodalomban valakit meg bántottam volna. és hogy a fényes porta valoságos jovát, minden töllem lehetö modok szerént nem kerestem volna. vigasztalásomra volt életemben. sokszor. hogy ezen egyenes szándékomot a porta ministeri meg üsmérvén, hozám jó szivel voltanak, és igy csendes nyugodalomban élvén. ezen utolso orámhoz készültem. a melytöl egyedül várhattam minden nyomoruságimtól valo fel szabadulásimot, mivel pedig törvényem azt parancsolta., hogy az Istent mindenek felet. és felebarátomot ö érette mint önnön magamot szeressem
(I. Törökországi levelek: 208)