mondhatom. hogy mind azokot a kiket Isten ezen a világon gondviselésem alá bizot, ámbár szolgálatomra rendeltettek. fiaim gyanánt tartván szerettem, és ezen indulattol viseltetvén, irásban tett rendelésim szerént, a mim volt közikben osztottam, de nem szegyenlem meg vallani oly meg szükült állapotomot, hogy a Császár mellém rendelt, és engemet jó szivel szorgalmatos hivségel szolgálo tiszteinek illendö meg jutalmazásokra. semmit sem hagyhattam, melyre nézve ha a gyözhetetlen császár elött, valamely érdemet tulajdoníthattam volna magamnak. azon kértem volna. hogy mind azokhoz akik mellém rendeltettek vala, én érettem mutassa kegyelmességét. de mint hogy magam is annyi esztendöktöl fogvást. inkáb terhére. voltam aportának mint sem hasznára. egyedül csak a Császár kegyelmeségében ajánlom egyenként öket, de kivált képen ibrahim hiv tolmácsomot, a minden hato Isten jutalmaztassa meg. leg drágáb áldásival. velem tett jó téteménnyit. és azon Isten nevében kérem, engedgye meg hogy kevés számu hiveim, mint egy pásztor nélkül hagyatot juhok., irásban tett rendelésimet véghez vivén. testemet az édes anyám mellé minden világi pompa nélkül nyugosztatván, minden háborgatás nélkül bátorságosan követhessék más országokra utyokot. vagy akinek tettzeni fog a birodalomba meg maradhassanak., mind ezek után pedíg azon Istentöl. minden testi és lelki áldást kivánván avezérnek, és az egész birodalomnak, végzi szavait holtig hüséges baráttya. már porrá. és hamuvá leendö.

R. F.

rodosto 15 9bris. 1735

Egy nehány levelidet vévén néném, a sok vigasztalásit közöt, annak leg inkáb örülök. hogy egésségben vagy. az iffiu fejdelemtöl is vettem. egy vigasztalo levelet. a melyben szép ajánlásokot teszen. e mind jó. csak füstben ne mennyenek. ha üsmerném. tudnék itéletet tenni felölle. és tudnám mit várhatok tölle., de ki tudgya micsoda természetü. az attya ugyon nagy reménségel volt felölle. csak meg ne csalta volna magát. én semmi itéletet nem teszek felölle. meg lássuk

(I. Törökországi levelek: 209)


Előző oldal | Következő oldal